esdeklés

...óóó kérlek
add, hogy ne féljek
a mától a holnaptól
...ne rettegjek
álmoktól, való'tól
...add, hogy szerethessek
nevethessek
s ne könnyezhessek
...add, hogy erőm legyen
hogy elviseljem...
s add, hogy elviseljenek...

jobb éjt

Félszemével rám kacsint az éj
Az est fuvallata dörzsölődik hozzám
Rám telepszik a fagyos csend
Így alszom el...

romhalmaz

az ország
a testem
összetörve

a népem
a lelkem
meggyötörve

a hazám
az éden
elárulva

az ember
a melós
félájultan

a gyermek
a vérem
hanyagolva

az asszony
az Édes
savanyodva

a hitem
a szívem
elveszítve

a kezem
a lábam
szétfeszítve

éveim

0-kaptam egy életet, anyát...
1-csak ez az élet maradt már...
2-többet be nem csináltam...
3-mondandómat formáltam...
4-ami a szívemen a számon...
5-már sok mindent bánok...
6-elkezdtem tanulni, írni...
7-csak magamban hinni...
8-mások nótáját fújtam...
9-idegeket húztam...
10-az első kisautóm (Máté Zsolti-bocs)...
11-már nem érnek utol...
12-talán az első csók...
13-s persze ami utána volt...
14-csak statisztálok...
15-sok mindenkinek útjában állok...
16-a munka nemesít...
17-kár, hogy eltart, nem engem, csak napestig...
18-védjem a hazámat, pedig nincs hazám a hazámba...
19-cselló, torony, kaszárnya...
20-szerelmek jöttek, mentek...
21-én is egy jött-ment lettem...
22-fentről néztem le rátok...
23-mégis kicsi voltam hozzátok...
24-tettem a dolgom, küzdöttem...
25-negyed évszázad már mögöttem...
26-elveszett országom és hitem...
27-már magamba sem hiszek...
28-átkozom világom s önmagamat...
29-most hová is tartozzak?...
30-nem lógok én senkinek...
31-se földinek se éginek...
32-végre van honom...
33-Krisztusi korom...
34-még mindig fuldoklom...
35-lépdelek egyről a kettőre...
36-megszakadtam, szétvagdaltak...
37-ismét talpra álltam...
38-trón örökös érkezik...
39-az ember gyakran vétkezik...
40-s már itt van a kis Hercegnő is...
41-s fogytán már az erőm is...
42-türelmem is elfogyott...
43-páratlan párom elkopott...

Van remény

kopott napok sokaságának
könnyű prédája lennék
akiben ébredezik az ölelés

kérném a reggeli suhanókat
mossák le ráncaik'
tükörbe mártva láncaik...

...passz...

teste vagyok árnyékomnak
húsból és vérből
fájdalommal telt játékodnak
eressz ki e fényből

testet adok ágyékodnak
húsból és vérből
kínokkal telve vágyakozva
eressz be a fényből

18

Szeretem amikor lóvá tesznek
Beleül, s vágtat fel, messze...
Ó Te ló(Othello) mondja
a kedves Desdemona
levegő után kapkodva...

Haiku-kk

I.
ő megszűlt engem
én meg csak megszülettem
beleőszültem

II.
világra hoztak
láttam ezt a világot
ő nem vett észre

III.
mit a test adott
örömmel, szenvedéllyel
a főld nyeli el

IV.
tányérban morzsa
felette egy gondolat
lesz e még holnap

V.
felettem álmok
én meg alatta állok
rám szakad a múlt

VI.
amit Ő adott
azt csak Ő veheti el
nyújtsd hát a kezed

VII.
tanui vagyunk
vérnek, létnek, világnak
s bénán bámulunk

VIII.
ágyékod kertje
lett a vesztem, édenem
dombok közt' sírok

IX.
aki arcán hámos
és minden széllel bélelt
az a szélhámos

legyek

Nincs több légy-ott...
...bárcsak itt lenne...
Hessegetném mint bűnös gondolatot
...szárnyra kelve

Bolond legyek...(?)
-termékeny méhek-
mézelő kelyhed
lett a vesztem

Bencék

elkallódva
tengve-lengve
kapkodnám a
szeretetet

elnyomottan
ide-oda
bandukolva
önmagamban

menekülve
innen-onnan
keresném a
balból jobbat

Élve eltemetve

Ne szórj még rám földet
Még ne
Inkább emelj ki a porból
Végre

Ne hullajts értem könnyet
Még ne
Inkább emeld az arcod a fénybe
Kérlek

Hagy lássalak
Hogy áldhassalak
És ne áltassalak

Ne kérj számon semmit tőlem
Én se kaptam, pedig kértem bőven
Feléd fordítom most is arcom
Lüktet bennem az élet, karcol

Letettem már rég a kardom
Kezemben penna, azzal vívom a harcom
Tobzódik bennem az akarat
Hess innen sötét madarak

Ne temess még engem ember(t)
Ne sirass, van baj tenger...
 
 

Jöttem, láttam de nem... (KK-V-NYK)

Világra jöttem.
Láttam a világot,
de nem gyöztem.
Mert örök vesztes vagyok.

Életre keltem.
Éltem ketrecben.
Nem mint állat,
mert emberileg álltam.

Ha... (KK-V-FP)

Ha volna egy kis merszem,

nem itt állnék előtettek.

Nem kérném a kezeteket,

fel a magasba emeljetek.

Ha volna egy kis eszem,

nem lent szállnék, hanem már fenn.

Nem kérném a kezdeteket,

hogy újra elölről kezdhessem.

Ha volna nékem tintám s tollam,

s volna nékem papírom.

Le is írnám mind azokat,

mit leírni fájdalom.

Ha a volna ott nem volna,

ha a lenne meg is lenne.

A szívem új ritmusokat verne.

S veled szállnék a fellegekbe.

Nem téged keresnélek,

nem viaskodnék az idővel,

nem kergetném a reményeket,

nem háttal állnék,

hanem szembe.

Ha volna bátorságom,

feledném a boldogságot.

Nem néznék hátra, csak előre.

De én a jövőtől félek.

Ha volna nékem szárnyam,

én mindig utánad szállnék.

Elkísérném a vágyakat,

de mindig vissza találnék.

S van már nékem tintám s tollam,

s van már nékem papi-rom.

Le is írom mind azokat,

mit leírni fájdalom.

Visszaszámlálás

Elkezdődött.
Ez lesz a végső.
Visszaszámlálok:
tíz, kilenc, nyolc...

...hét év veled.
Nekem nem hatnak a gyógyszerek.
Öt, négy, három...
...ketten voltunk egyek.
Páros...

Va(á)gy amit akartok (KK-V-NYK)

Arcok, harcok, kudarcok.
Dermedt pillanatok,
Rám vártok.
Innen nem szabadulok.

Karok, akartok, akarom.
Dúvadként harcolok.
Rólad szól.
Szerelem harc,
vagy amit akartok.

Örökös küzdelem,
körkörös harc,
majd kiemel;
kiemel a tömegből egy kar.
Mit akarsz?

Várok, sóvárog, körbe táncol
a fájdalom,
rám talált.
Nem ereszt,
inkább leigáz.

Csaltok, megcsaltok, becsaptok,
csodálatos álmok,
rám vártok.
Vágy, te vagy az álnok!

Egy érzés... (KK-V-FP)

Nagy csönd, a köd,
mely nesztelen ereszkedik
s lelkemet ellepi.
Mint búgó rovar
motoszkál bennem
egy dallam.
Méla bú húr
csak ami megpendült,
s játssza fáj'dalom'at,
s végén a tus, Qss.
Elnyomom magamba.
Ez csak egy rossz gondolat.

Veled (KK-V-NYK)

Bár merre mész

én ott leszek

Lelkem elkísér

mert benned él

S Te bennem élsz

őrizlek téged

s ha eljön az éj

álmaim kényeztetnek

Bármikor félsz

én ott leszek

szellemem meg véd

mert elkísér

S Te benned él

őrizd meg kérlek

s ha egyedül ér az éj

álmaid kényeztesse.

Itt hagyok mindent...(KK-V-FP)

Egyszer majd én is elmegyek.

Várnak rám hegyek, völgyek s tengerek.

Ha nem bírom tovább a város zaját,

itt hagyok mindent, mindent ami fáj.

Egyszer majd én is nagy leszek.

Felnéznek rám az emberek.

Fentről nézek vissza Te rád.

Itt hagyok mindent, mindent ami fáj.

Egyszer majd én is rossz leszek.

Téged kérlek meg, hogy javíts meg.

Fogd meg a kezem úgy vezess át.

Itt hagyok mindent, mindent ami fáj.

Egyszer majd én is elveszek.

Nem találsz, mert önmagad sem leled.

Találd meg önmagad s vigyázz rám.

Itt hagyok mindent, mindent ami fáj.

Egyszer majd én is elmegyek.

Írok majd egy búcsú levelet.

Leírom benne mindazt ami fáj.

Itt hagyok mindent, s nem találsz.

Voltak... (KK-V-NYK)

Voltak idők, s voltak nők.
Nehéz idők, s könnyű nők.
Kopott a cipőm, s kopottak ők.
Kopogtak az ajtón, mit elnyelt a köd.

Letűnt világ, egy hervadt virág.
Nem nő a réten, nem nő az ágyban.
Minek kérdem, ha nincsen válasz.?
Minek nézel, ha úgy sem láthatsz.?

Voltak hősök,s vagyok én.
Szorít az idő, szakíts szét.
Feszítsd meg testem, legyél a keresztem.
Ölj meg kérlek, de ne Te légy a vesztem!

Holdfény

Hosszú volt az út
míg a holdfény
ide ért.

Hogy reád ragyog,
ez kárpótol.
Mindennél többet ér.

Bárhol légy,
s én bárhol legyek.
Kettőnket ugyan az a hold,
s ugyan az a fény,
mi átölel.