pillangó

bűnös vagy mert kinyílsz
virág vonz magához
megpihensz rajta
bízol
átadod magad
a kábító szavaknak
varázsként éled
perceidet
majd befognak
elárulnak
s pengével levágják
szárnyaidat...
  
  

ha mennem kell...

hívj magadhoz
Uram
fáradtan vágyódom
hozzád
összerogytam
keresztem alatt
nem tudom úgy viselni
mint szeretett Fiad
készen állok
hogy lássalak
érezzem oltalmazó karjaidat
hívj
ha mennem kell
mutasd az utat...
 
 

A mélység hatalma

sziklaszirt szélén
álomként tündöklő táj
tárul elém
vakító kék égen madarak
repdesnek szabadon
-lefelé tekintek-
fájdalom égeti fáradt lelkemet
reszkető testemet
már egyre jobban
vonzza a mélység
békés pihentető csendje...
 
 

kimondatlan

nézd mennyi érzés hever az utcán
míg némán megyünk el egymás mellett
s csak az üresség talál bennünk helyet
sok könnyes szempár befogadná
féltve őrzött „kincseinket”
pedig „csak” ki nem mondott
szavak
amik életet menthetnek...
  
  

zavaró tényező (KK-V)

Itt a szél se rebben
fájó csend
van köröttem
nem érzek mást
csak üvöltő magányt
Ott nyugodtan
hajtod álomra fejed
miután lezártál
egy újabb fejezetet
idilli életedben,
hol én csak
zavaró tényező lettem...

Kór-történet

szorongás

delete...

van ez így...

Ha rosszul vagyok, nem nőként tekint rám.. Csak teherként létezem..
Ilyenkor nem kellek.. egyedül viselem szívbetegségemet..


dobbanás

félek
egyedül megfulladni
éjjel 
rémálmoktól szenvedni
reggel
viharverten ébredni 
nappal
ítéletre várni