Elég rázós volt a hajóút, bár sok mindenhez szokott emésztőrendszere, ennek ellenére nem csak szédült, de - szégyen ide, szégyen oda -, a tengeri betegség minden külső és belülről jövő lesápadtságát produkálta.
Elmagyarázták neki, hogy népes fogadóbizottságra számítson és ha nem is huszonnégy órán belül - mert azért az időeltolódást is vissza kell rángatni a helyére -, de berobbantják a sikerzónába. Jó, jó lumpoláshoz szokott, de az még nem egyenlíti ki a számlát.
Lesétált horpadt kofferével és egy feje felett, unottan Jávor Pál feliratú kartonlapot lengető - kalapos kövér, bizalmatlanságot gerjesztő -, cápamadár külsejű személy, amint meglátta, akkorát változott, mint egy báb a hirtelen pillangóvá váláskor. Kinyílt és valahonnan három szája lett, jókora villantott fogakkal beszélte önmagát.
- Most kezdődik a karrier, művész úr! Valójában, amit eddig csinált az amatőr - persze profi amatőr –kígyócsörgetés. Most beledobjuk, mint egy nyulat, hogy valóban csörgesse meg azt a tekergőt. Nézze el nekünk, de véletlenül ma, az ön fogadására önként jelentkezett díszzászlóalj minden tagja, dióhéjba burkolózott. Szólította őket a malacrengető kötelesség. De mondtam már, nagyon pici türelmet kérünk! Jöjjön, van néhány elkerülhetetlen adminisztratív lépés a bevándorlási hivatal tisztjével. Majd én segítek elboldogulni.
Be is léptek, közben a tripla szaltós mosolyú Pál lengető, megint ormányos, méla kövérségbe tért át.
- Jó napot uram, ezt a szerencsétlent kellene, valami tartózkodási engedélyhez juttatni.
- Ki ez a furcsaság?
- Magát valami filmszínésznek gondoló kis senki csupán. Ide hívtuk, mert unatkoztunk. Néhány estét eldudorászik nekünk, aztán bedobjuk a nagy filmszínészek közé - ahol a statiszták statisztáinak statisztája lehet -, akik megeszik uzsonnára.
- Nem tud angolul?
- Nézze, fogalmam sincs, de ha tolmács helyzetébe kerültem, minden bizonnyal gondjai lehetnek a nyelvvel.
- Szóval filmszínész volt ez a... Hogy hívják?
- Jávor Pál…
- Ezt le is írhatná, diktálja betűnként!
A kísérő lediktálta.
- Ne hülyéskedjen kérem, sápadt nevet nem írunk, mi az a Pál? Miféle név ez?
- Tulajdonképpen, a Paul magyar megfelelője.
- Milyen megfelelője?
- Semmi, ne idegeskedjen, van olyan nép, hogy magyar.
- Lassan még el is hiteti velem, pedig filmgyártás sincs máshol, csak nálunk! Gondoljon Mr. Chaplinre, ő is kénytelen volt otthagyni elmaradt kontinensét, hogy valamit elérjen. Feltételezem, hogy néma filmekben repeszthetett esetleg, ez a Clark Gablere emlékeztető. Szóljon, hogy kérnék tőle gyorsan néhány jó kis grimaszt!
- Kedves Pál, legyen szíves valami kedves előadást produkálni, ennek a drága hivatalnoknak, aki teljesen elérzékenyült, amint megtudta mekkora személy áll előtte.
- Kérem, természetesen. Mondjuk a...
És belekezdett, "Hej ripityom, ripityom-tyom-tyom"...
- Állj, megőrült ez az ember? Pantomim jelleggel csavargassa arcizmait és ha képes rá egy kicsit gumiemberkedjen is!
- Mi a gond, hogy is hívják? – kérdezte Pál.
- George Kery, akarom mondani Kéri György. Elnézést, már teljesen összezavarodtam. Szöveg nélkül szeretné a mérhetetlen tehetségét meghallgatni?
- Ilyen kérést még életemben nem hallottam! Ezen most múlik valami? Nem szeretném teljesíteni!
- Nyakasok ezek a bevándorlásiak, nem ártana…
- Rendben van, akkor eltátogom neki egy kis mozgással, némi arcmimikával, úgy ahogy a filmekben… Ám legyen.
És végigtátogta a "Hej ripityom, ripityom-tyom-tyom"-ot.
- Mondja, az előbb miért nem beszélt? Nem is énekelt! Akár a süketnémák, össze-vissza hangokat kötött össze.
- Az magyar nyelven volt...
- Milyen nyelven? Ja, mondta már. Megkérhetném, hogy egy héten belül felejtse el ezt a rossz szokását!
- Mit?
- Ezt a hülyeséget, a magyar nyelvet, vagy milyet. Szeretném, ha tökéletes angolossággal beszélne, ahogy minden normális amerikai! Azért jött nem?
- De! Hogyne, természetesen!
- Mit mond Gyurikám? - kérdezte Pál.
- Szépen megkért, hogy szerezzek neked egy jó angol tanárt, mert a filmszakmában is érdekelt. Akad néhány vállalati részvénye. Szeretne beprotezsálni, de akkor egy kicsivel jobb angol tudás kellene mint most.
- Valamennyire beszélem én, azt hiszem csak egy rövid tökéletesítésre fogok szorulni.
- Uram, hagyja abba ezt az elviselhetetlen, nem angol beszédet, végül is miben egyeztek meg?
- Abban, hogy az életben nem fog többet ilyen - nem merem mondani – nyelve. Végül is, én is onnan jöttem -de már milyen régen -, el is felejtettem teljesen! Nem tudom, honnan vettem elő ezeket a szavakat, tolmácsolást folytatni. Amíg nem tud angolul, addig hallgatni fog, de hamar megtanul. Magas célokat tűzött ki, szeretne a filmiparba jutni, ami tökéletes lehetetlenség! Még a közelébe sem fog. De hát, miért törjük le, meg úgy unatkozunk mi is, szeretnénk pár este jót mulatni.
- Már teljesen követhetetlen… Ugye, nem azt akarja mondani, hogy az imént hallott, dallamtalan, borzasztó nyelvtelen hangzavart akarják hallgatni?
- Vannak még néhányan akik beszélik az ősi nyelvet. Na nem én, az előbb nem is tudom hogy tolmácsoltam, de nekik ez kell. Tudja, mindent a közönségért és közönség vagyunk, még ha ilyen karácsonyfadísz színű, tarajos, kurtított bajszú is.
- Mit mond az emberünk, Gyurikám? - kérdezte Pál.
- El van ájulva tőled és alig várja, hogy az első előadásodon láthasson. Meg is hívtam a hétvégére. A klubban fogsz előadni, ha nincs ellenedre.
- Semmi sincs ellenemre, alig várom, hogy közönség elé léphessek.
- Azt már, mint mondottam, ennek a hétnek a végén meg is kezded és beindítjuk a turnét. Akár a feltartóztathatatlan vihar, úgy fogod végigszáguldani a keleti és nyugati partokat és örökre megjegyzik a nevedet! Most egy aláírást biggyessz oda, oda meg oda. Itt a tartózkodási engedély, ma éjjel nálam alhatsz.
- Kedves vagy Gyuri és hol fogok lakni?
- Mit tudom én, majd veszel magadnak. Akarom mondani - váltott mézes-mázosra - megszervezzük, ettől ne félj!
- Na mi van ezzel a komor kisemberrel - szólt a bevándorlási.
- Ne is törődjön vele, mi sem tesszük! Ez itt a verseny országa, ahol mindenkinek minden lehetséges, nem?
- Dehogyisnem!
- Akkor építse fel magát!
És ha nem is épp így, de az egyszerre beindított turbóreaktorok, minden irányú elálmosodásával tették végérvényesen tönkre, egy nemzet bálványának hátralevő életét, haláláig.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése