10. Megérkezni
Ebben a feszült pillanatban egyszer csak két cikázó, apró lény tűnt fel a barlang fölött!
- Bea! – kiáltotta egyikük hangosan.
- Pitypang!- kiáltott a lány önfeledt örömében.
- Hát itt vagy! Végre! Megtalálta? Meséld el mi történt! – egy csöppnyi szünetet tartott majd a füléhez röppent s halkan suttogott, majd rámutatott a jégfiúra: - Ő az?
- Azt hiszem!- suttogta vissza a lány kacarászva.
Bea hirtelen megiramodott a fiú felé, és erősen magához ölelte, becsukta a szemeit, majd a fülébe suttogott:
- Itt akarok maradni veled! Most már tudom!-
A tündérek mind odaröppentek, mire kibontakoztak egymás öleléséből, s felnyitották szemeiket Bea elsöprően szép Jéghercegnővé változott. Megcsodálta csillogó karját, gyémántos diadémja pedig pehelysúlyként nehezedett fejére, s tündökölt az tűzvörös hajszálai között.
- Itt vagyok! Érzem, hogy megérkeztem!- mondta kitörő mosollyal az arcán.
A tündérek virágfüzéreket hoztak a nyakába, és boldogan akasztották rá a legszebb teremtésre a környéken.
- Azonban még valamire kíváncsi vagyok! Mi a varázslat a tóban?
A vándorkő felkacagott:
- Ha iszol belőle, törlődnek az emlékeid, s visszapottyansz oda, ahonnan jöttél, a földre.
- És hogy lehet, hogy azok az emberek szomjasak lettek én pedig nem?
- Na látod, erre én sem tudom a választ!- felelte a vándorkő kacagva. - Talán így volt elrendelve. Minden úgy alakult, hogy neked a legjobb legyen nem igaz?
- Igen minden! És végre igazán megérkeztem!
- Örülök, hogy megtaláltál. – felelte a fiú, majd magához húzta, és megcsókolta.
Bea végre boldog volt, hogy megtalálta a boldogságot, és érezte, hogy szétárad a megelégedettség minden porcikájában. Néha, még mindig nem tudja elhinni, hogy megérkezett, és minden reggel csodálkozik új jégtestén, de minden hajnalhasadáskor mosolyog, mert ráébred , hogy mégsem álmodott, a boldogság létezik…csak néha egy kicsit várat magára.
Ebben a feszült pillanatban egyszer csak két cikázó, apró lény tűnt fel a barlang fölött!
- Bea! – kiáltotta egyikük hangosan.
- Pitypang!- kiáltott a lány önfeledt örömében.
- Hát itt vagy! Végre! Megtalálta? Meséld el mi történt! – egy csöppnyi szünetet tartott majd a füléhez röppent s halkan suttogott, majd rámutatott a jégfiúra: - Ő az?
- Azt hiszem!- suttogta vissza a lány kacarászva.
Bea hirtelen megiramodott a fiú felé, és erősen magához ölelte, becsukta a szemeit, majd a fülébe suttogott:
- Itt akarok maradni veled! Most már tudom!-
A tündérek mind odaröppentek, mire kibontakoztak egymás öleléséből, s felnyitották szemeiket Bea elsöprően szép Jéghercegnővé változott. Megcsodálta csillogó karját, gyémántos diadémja pedig pehelysúlyként nehezedett fejére, s tündökölt az tűzvörös hajszálai között.
- Itt vagyok! Érzem, hogy megérkeztem!- mondta kitörő mosollyal az arcán.
A tündérek virágfüzéreket hoztak a nyakába, és boldogan akasztották rá a legszebb teremtésre a környéken.
- Azonban még valamire kíváncsi vagyok! Mi a varázslat a tóban?
A vándorkő felkacagott:
- Ha iszol belőle, törlődnek az emlékeid, s visszapottyansz oda, ahonnan jöttél, a földre.
- És hogy lehet, hogy azok az emberek szomjasak lettek én pedig nem?
- Na látod, erre én sem tudom a választ!- felelte a vándorkő kacagva. - Talán így volt elrendelve. Minden úgy alakult, hogy neked a legjobb legyen nem igaz?
- Igen minden! És végre igazán megérkeztem!
- Örülök, hogy megtaláltál. – felelte a fiú, majd magához húzta, és megcsókolta.
Bea végre boldog volt, hogy megtalálta a boldogságot, és érezte, hogy szétárad a megelégedettség minden porcikájában. Néha, még mindig nem tudja elhinni, hogy megérkezett, és minden reggel csodálkozik új jégtestén, de minden hajnalhasadáskor mosolyog, mert ráébred , hogy mégsem álmodott, a boldogság létezik…csak néha egy kicsit várat magára.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése