nőnapra

magamnak írok csak
bűvöl az este
kajánul bujkál a hold
sápadt teste
fényét teríti
teste testemre
elcsábít a hold
veszedelemre

magamnak írok most
nem látja senki
rímet vetek rímre
varázsát belengi
sóhajos- kényes
titkaim láza
magamnak álmodott
gyönyörű nászra



magamnak írtam ezt
tavaszi álom
köszöntöm magamat
szókból szőtt virágom
csokromat szirmonként
szavakra szedve
titkon  ágyamba’ ma
szétszórom rejtve


magamnak írok ma
közel az este
bujkál a hold is
arcomat lesve
szétszórt szirmok között
szendereg egy álom
könnyekkel öntözi
hervadt virágom