- Hová viszel?
- A pusztulásba!
- Te a halál vagy?
- Nem, én a révész, ki átsegít a megsemmisülésbe.
- Te is ember voltál és meghaltál valamikor?
- Nem, én az emberek képzeletének szülötte vagyok, és nincs se életem se halálom.
- Akkor miért látlak, miért látom, hogy evezel? Miért látom a csónakot? Meghaltam már?
- Nem haltál meg, most haldokolsz. Ez a képzeleted utolsó játéka.
- Ha átviszel a folyón, halottá válok?
- Igen.
- Ott a holtak országa vár rám?
- Nem. Nincs holtak országa.
- A vallások szerint van. Van menny a jóknak, és van pokol a bűnösöknek.
- Csak a vallások szerint van. Az igazság az, hogy nincs semmi, csak az emberek ezt nem képesek elképzelni, és félnek a haláltól. Az élet, öröm, igaz nem mindig, de akkor is imádtok élni ti emberek. Azt szeretnétek, hogy a halállal ne legyen vége az örömötöknek, sőt arra vágytok, hogy mindazt megkapjátok, ami nem volt meg az életben, de az igazság sokkal egyszerűbb.
- Igen? És mi az igazság? Most olyan békésnek és boldognak érzem magam.
- Ez természetes, mert megszabadultál a tested kínjaitól, az agyad már nem érzékeli a fájdalmat, pusztulóban van.
- Akkor miért látlak?
- Mert az életben ezt rögzítetted az agyadba, és mivel még részben működik, ezt adja neked ajándékba. Az utolsó képzelet játékát.
- Mi történik, ha mindennek vége?
- Egy nagy fehérséget látsz, és ezzel vége mindennek, nem köt többé semmi az élethez. Nem létezel, nem látsz, nem érzékelsz. Szétszóratsz!
- Mi az, hogy szétszóratsz, és mi lesz a lelkemmel?
- Visszakerülsz az anyaföldbe, ahonnan az életet nyerted. Minden sejted, átalakul és táplálja az új, majdani életet. A lelked ott marad a földön, a gyermekeid és a többi ember emlékezetében. Ha sok hasznosat tettél, az emberiség javát szolgáltad, akkor még sokáig él az emberek emlékezetében a hajdani léted. Van, akié több ezer évig.
- Nem ezt reméltem, azt hittem, vagy pontosabban, azt akartam hinni, hogy valamilyen formában létezek tovább a halál után, például, mint egy testetlen lélek, aki egyszer, majd egy új testet kap, és újra kezdheti a földi életét. Most nagyon elkeseredtem.
- Ne félj, ez az érzés is elmúlik hamarosan, a többivel együtt. Azért ne gondold, hogy nem létezel tovább, csak nem úgy, ahogy emberi agyaddal elképzelni tudtad.
- Nem láthatom többé a szeretteimet? Azt hittem, hogy találkozni fogok a rég halott szüleimmel odaát.
- Mindig veled voltak, a holtuk után is, csak nem figyeltél rá, ott élnek az unokáid testében, lelkében. A halálod után nem láthatod többé a szeretteidet, hiszen a látásod is elveszted.
- Már látom a fényt! Olyan boldognak érzem magam!
- Mindjárt megszabadulsz minden földi kíntól, tőlem is.
- Nem hiszek neked révész! Az nem lehet, hogy semmivé leszek! Az nem lehet…
- A pusztulásba!
- Te a halál vagy?
- Nem, én a révész, ki átsegít a megsemmisülésbe.
- Te is ember voltál és meghaltál valamikor?
- Nem, én az emberek képzeletének szülötte vagyok, és nincs se életem se halálom.
- Akkor miért látlak, miért látom, hogy evezel? Miért látom a csónakot? Meghaltam már?
- Nem haltál meg, most haldokolsz. Ez a képzeleted utolsó játéka.
- Ha átviszel a folyón, halottá válok?
- Igen.
- Ott a holtak országa vár rám?
- Nem. Nincs holtak országa.
- A vallások szerint van. Van menny a jóknak, és van pokol a bűnösöknek.
- Csak a vallások szerint van. Az igazság az, hogy nincs semmi, csak az emberek ezt nem képesek elképzelni, és félnek a haláltól. Az élet, öröm, igaz nem mindig, de akkor is imádtok élni ti emberek. Azt szeretnétek, hogy a halállal ne legyen vége az örömötöknek, sőt arra vágytok, hogy mindazt megkapjátok, ami nem volt meg az életben, de az igazság sokkal egyszerűbb.
- Igen? És mi az igazság? Most olyan békésnek és boldognak érzem magam.
- Ez természetes, mert megszabadultál a tested kínjaitól, az agyad már nem érzékeli a fájdalmat, pusztulóban van.
- Akkor miért látlak?
- Mert az életben ezt rögzítetted az agyadba, és mivel még részben működik, ezt adja neked ajándékba. Az utolsó képzelet játékát.
- Mi történik, ha mindennek vége?
- Egy nagy fehérséget látsz, és ezzel vége mindennek, nem köt többé semmi az élethez. Nem létezel, nem látsz, nem érzékelsz. Szétszóratsz!
- Mi az, hogy szétszóratsz, és mi lesz a lelkemmel?
- Visszakerülsz az anyaföldbe, ahonnan az életet nyerted. Minden sejted, átalakul és táplálja az új, majdani életet. A lelked ott marad a földön, a gyermekeid és a többi ember emlékezetében. Ha sok hasznosat tettél, az emberiség javát szolgáltad, akkor még sokáig él az emberek emlékezetében a hajdani léted. Van, akié több ezer évig.
- Nem ezt reméltem, azt hittem, vagy pontosabban, azt akartam hinni, hogy valamilyen formában létezek tovább a halál után, például, mint egy testetlen lélek, aki egyszer, majd egy új testet kap, és újra kezdheti a földi életét. Most nagyon elkeseredtem.
- Ne félj, ez az érzés is elmúlik hamarosan, a többivel együtt. Azért ne gondold, hogy nem létezel tovább, csak nem úgy, ahogy emberi agyaddal elképzelni tudtad.
- Nem láthatom többé a szeretteimet? Azt hittem, hogy találkozni fogok a rég halott szüleimmel odaát.
- Mindig veled voltak, a holtuk után is, csak nem figyeltél rá, ott élnek az unokáid testében, lelkében. A halálod után nem láthatod többé a szeretteidet, hiszen a látásod is elveszted.
- Már látom a fényt! Olyan boldognak érzem magam!
- Mindjárt megszabadulsz minden földi kíntól, tőlem is.
- Nem hiszek neked révész! Az nem lehet, hogy semmivé leszek! Az nem lehet…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése