Pontosan emlékszem
Arra az estére,
Mikor megcsókoltál végre.
Hány csillag ragyogott az égen,
Hány fűszál közt ültünk a sötétben,
Milyen illat lengett a szélben.
Ahogy kéken fénylett a szemed,
És édesen cirógattad kezemet,
És bevallottad szerelmedet,
Majd megcsókoltál csendesen.
Aztán forgott velem a világ,
És nem láttam semmi mást,
Csak téged, ahogy nézel rám...
Nem tudom, hogy kerültem haza azon az éjszakán.
