Haléktalan II. (KK-V-NYK)

A csikkeket gyűjti össze, siet.
Apró törékeny teste összekuporodva,
mint anyja méhében a magzat.
Dermedten fekszik a padon aszottan.

Szájából lóg a cigaretta, a gyűjtött kincs.
Álmodik a múltról, mikor még család várta.
Nem töri oldalát a pad merev fája.
S a szép álom mely megfogant,
csak pár percig élt és elvetélt.

Menekül a kábulatba, gyötrődik a mában,
hol neki csak egy ábránd jutott,
az emberi élet helyett.
Szívét át nem melegíti semmi e világi.

Vérvörös szemmel, ápolatlan testtel,
kúszik a mából a holnapba.
Mint kivert kutya,
nyüszítve kóborol, s társait keresi.
Körülötte zajlik az élet,
de ebből ő semmit nem érez.

Költözik a nyár (KK-V-FE)

Költözik a nyár,
tűző sugarait már becsomagolta,
de egy két meleg napot
még itt hagyott ajándékba.
Felhő mögé bújik, úgy szökik,
a tavasz után siet.
Fél hogy testvére az ősz utoléri,
s reggelente a dér csípi meg.
Kis batyuba kötötte maradék erejét,
a virágok illatát viszi útravalónak,
fülében még ott a tücsök zenéje,
a madarak dala, csivitelése.
Búcsúzik a hegyektől, völgyektől,
megsimogatja a tavak, folyók tükrét.
Átfut a síkságon, mintha valaki kergetné.
Végig néz a tájon s csak azt kívánja,
hogy egy év múlva mindent ugyanígy találjon.

Zuhanok (KK-V-FP)

Zuhanok, egyre gyorsabban zuhanok,

már a földtől messze,

a légüres térben vagyok.

A hatalmas semmibe lebegek,

a fekete lyukba,

a porszem ezredrésze leszek.

Érezni, szeretni szeretnék,

de nem merek, nem lehet.

A lelkem elhagytam, elveszett.

Valahol kering az űrben.

Találkozik-e még egyszer a testtel,

vagy zuhanok,

lelketlen keringek mindörökre?

Szoríts magadhoz (KK-V-NYK)

Szoríts magadhoz,
mintha védelmeznél,
s gyermeked lennék,
mintha anyádat,
testvéred ölelnéd!

Szoríts magadhoz,
így valljál szerelmet,
mintha el nem válnánk
soha többet!

Szoríts magadhoz,
hogy érezzem a tested,
úgy mintha egyek lennénk,
s hogy behunyt szemmel tudjam,
hogy itt vagy!

Szorítsd magadhoz,
remegő testem érezze karod erejét,
hogy melletted fekszem,
s rajtunk az izzadság cseppek,
még érzem a buja vágyak örömét.

Szoríts magadhoz mintha féltenél!
Szoríts magadhoz mintha,
mindig csak én kellenék.

Kergetek egy álmot (KK-V-FP)

Kergetek egy álmot,
hogy veletek szállok,
s mikor felébredek
ólom lábakon lépkedek.

Próbálkozom,
szárnyaim csapkodom,
de engem a föld visszahúz.

A fájdalomtól görnyedek,
cipelem a zsákom
benne a magányom.

Ábrándozva nézlek titeket,
kik hattyú szárnyain
könnyedén keringetek.

Titkos vágyam,
egyszer talán arra ébredek,
hogy a rút kis kacsa leszek.

Szerelem-„Éljen a szerelmesek napja” (KK-V-NYK)

Ó bárcsak még egyszer szerelmes lehetnék!
Átélni újra azt a furcsa, fájó, édes érzést,
mit nem adnék ezért cserébe!

Forró lázban égni, mely végtelenül jó,
hozzá érni is mámorító.
Gondolni róla és álmodni vele,
hogy életed teljessé tegye.

Mást észre sem venni csak az ő létét,
várva várni a közeledését.
Szavait inni, mintha minden igaz lenne,
remélni, hogy ő is így gondol majd erre.

Még ha hazug a szó, hogy elnyerje hitem
még akkor is jó, hogy elvesztem fejem.

Döbbenten átélni vége az egésznek.
Csak játszott velem, vagy csak ezt úgy érzem.
Sose tudom meg mit gondolt rólam,
túl hamar vége lett, s nincs sehol az óta.

Sivár lett minden, észre sem vettem.
Kihűlt a szívem s csak fájdalom van benne.
Évekig tartó égő fájdalom.
Más is így éli meg? Ezt nem tudhatom.