Esti dallam

Pihenni tér
az esti szél,
levél se rezdül.

A nyári este
titkos csöndje
féltőn vesz körül.

Szívedben lágyan
éled egy dallam –
azt suttogja halkan,

Hogy benne van
a boldogság
minden hangban.

Míg szól a dal,
és felkavar
a dallam s a zene,

Benned lüktet
a végtelen élet
víg öröme.

Nyugalom vár.
Ahol a táj
sötétbe vész:

Felragyognak ott
a csillagok,
s te hazaérsz.

Az otthon szent
békéje majd
körül ölel,

S az esti dallam
- csöndesen -
így tűnik el.

Egy pillanat veled

Amikor simogató kezed felém mozdul,
csöndesen megnyílik a szívem,
és magába zárja érintésed,
ahogy becézel, ringatsz kedvesen.

Kizártuk az időt, a tér is csak annyi,
ahol most együtt vagy velem,
nem számít rajtunk kívül semmi,
csak a pillanat, mely örök s végtelen...

A fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat…
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!
Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.
Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.
Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát…
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.

Titkos üzenet

Ha ledőlnek a falak...
Ha eltűnnek az álmok...
Ha túlvilági nyelven
szólnak hozzátok...
El ne feledjétek,
- el ne áruljátok -,
Meg ne tudja senki:
Hogy összetört szívvel
is lehet szeretni!

Tavaszi óda

Lágyan, zümmögőn ébreszt
a márciusi szél,
s első gondolatom: te vagy,
Kedvesem.
Áttetsző foltként
terjed szét a fény,
harmatcseppekkel
gyöngyözve a reggelt…
Ahogy sietek hozzád,
lépteim kopogása
eltűnik az ébredés zajában.
Visz előre a szívem,
hisz vágyódom utánad.

Tavaszi óda

Lágyan, zümmögőn ébreszt
a márciusi szél,
s első gondolatom: te vagy
Kedvesem.
Áttetsző foltként
terjed szét a fény,
harmatcseppekkel
gyöngyözve a reggelt…
Én sietek hozzád.
Elnyúló lépteim kopogása
eltűnik az ébredés zajában.
Nem hátrálok,
hisz vágyódom utánad.