2017. március 22., szerda

Ajkak ölelése...

with 0 Comment


Szunnyadó lélek apró rezdülésre
ébred, hívogatja párját, érzi
közelét az egymásra
találó két lénynek...

A benső mélyéből indul el
az édes lehelet, ajkak puha
párnáján landol, mit csóknak
éreznek az áldott érintettek.

Immár nem kell a szó, szenvedély
tengerén suhan a szerelmesek
testvitorlása, forró csók szelén
érkeznek érzetük lagúnájába, a boldogságba...



Mintha

with 0 Comment


Mintha megújulnék tavaszhasadásra,
a lelkem apróságoktól is felderül,
visszamosolygok a kelő napsugárra,
bár testemen érzem, hogy egyre nehezül.

Mintha az életem még előttem állna,
úgy ragad magával egy furcsa hangulat,
és Mozart vagy Chopin zenéje szállna,
város zajában törve magának utat.

Mintha minden ember szebbé, jobbá válna,
egymás felé nyújtva segítő kezüket,
nem lenne senkinek szertefoszlott álma,
mikor rügyet fakaszt fa, virág, becsület.

Mintha a féltekén minden megváltozna,
pedig csak tavasz van, egész az elején,
olyan, mintha harang senkiért se szólna,
feltölt örömével a tavaszi remény.


Szonáta

with 0 Comment


Fent a légies légben látom őt,
látom őt fent, a légben lebegőt,
a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,
a nőt, fájón izgató szerethetőt.

A nőt, fájón izgató szerethetőt,
a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,
látom őt fent, a légben lebegőt,
fent a légies légben látom őt.



Hazudj még nekem!

with 0 Comment


Várlak áhítattal, Szerelmem
Mint a madár, repdes szívem
Szép leszek, mázas cicomában
Vadító, tüzes, csipke ruhámban!

Hazudj ma végszóra nekem
Szíved oly nagyon szerelmes
Színészem, játssz színesen
Szerelmed komolyan hűséges.

Mesélj még szépeket nekem
Én lettem a drága, az egyetlen
Elbűvöl sugárzó, szép szemem
Bújva ölembe, szenvedélyesen!

Mondd el - tudod - én elhiszem
Ne félj, te, csapodár lelkem
Bátran, csak őszintén, szívem
Megbocsát neked búzavirág íriszem.


2017. március 19., vasárnap

Bevetés

with 0 Comment


Pattanásig feszült idegei miatt úgy tűnt, a motorok hangja egyre erőszakosabban harsog, már-már súrolva az elviselhetőség határait.
Megint megjelent gyerekkorának kedvenc meséjéből a nagy bagoly, ez a „Látomás” minden vészhelyzetében felbukkant. Szorosan mögötte állt, tarkóján és vállánál érezte egérszagú leheletét.
Izzadt, szívdobbanásai majd széjjelvetették mellkasát. A műszerfal bonyolult és villódzó számrengetege lekötötte minden figyelmét, ebben mint mentőövbe kapaszkodott, még a gondolatától is viszolygott, hogy hagyjon magának időt végiggondolni azt amit éppen csinál. A navigátor intése zökkentette ki mélázásából.
Akkor kezdjük-szólt bele gégemikrofonjába, hangja idegenül csengett. Lehúzta a piros jelzésű kart, a bombaszekrény kinyílt.
Megkezdődött a tánc.
A légelhárító ütegek dolgozni kezdtek, a szárnyak körül megjelentek a jól ismert füstbeburkolt robbanások, egyik-másik veszedelmesen közel. Toronylövészének géppuskája folyamatosan tüzelni kezdett, teljessé téve az elhárítás gépágyúinak ugató hangjait.
Még a fülhallgató sem tudta tompítani a gép törzsén jelentkező éles koppanásokat-a találatok hangjait-de farlövészének folyamatos tüzeléséből tudta, nem történt nagyobb baj.
Ütközésig húzta a gázkart, a motorok hisztérikusan felbőgtek - nagyot rántva a repülőgépen. A kormányt hirtelen balra feszítve oldalirányú csúszásba kezdett, ugyanakkor maga felé rántva éles szögben megindult felfelé.
Áttörve a felhők vastag párnáit elborította a fény, egy tejszínhabos álomvilág, ahol el sem lehetett képzelni azt ami alatta történik. A végtelen békés nyugalom, a szépség mámora feledtette a valóságot.
Egy ruhadarabbal végigtörölte vizes arcát, és lassan oldódó feszültsége elzsibbasztotta tagjait. Rettenetesen megkönnyebbült.
Reszkető kézzel előkotort egy cigarettát zubbonyának bal felső zsebéből és rágyújtott. Mámoros gyönyörrel szívta magába a füstöt, nem törődve nemdohányzó navigátorának grimaszaival.
MEGÚSZTAM! - üvöltötte minden porcikája, elöntötte a boldogság.
Egy régi keringő dallamát kezdte dúdolni, lassú-elegáns ütemére ringatta gépét.
Tudta mi van alatta. Lelki szemeivel látta a robbanásokat, a tűztengert és leomló épületeket, érezte a hatalmas erőt, a dühöngő és győzedelmes halál orgiáját, amit ő támasztott fel.
Hatalmasnak és mérhetetlenül erősnek érezte magát.


Kép: Kapolyi György alkotása


► Üzenőfal

Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
VÉLETLENSZERŰ AJÁNLÓ