Tűzd fel ne szégyelld,
tedd szíved fölé!
Érezd, hogy beléd simul,
bársony az ünnep köré!
Légy büszke! Viselheted
hős bélyegét a múltnak,
átöleli testedet
e színek koszorúja.
Halld a néPet, ő fia
minden szónak vezére,
egy talpra állt nemzet él,
ifjúsága kezében.
Tűzd fel ne szégyelld,
hord szíved fölött!
Túl nagy volt a tétlen csend,
itt a Kárpátok között.
Tört a turáni átok,
nem sebez súlyos karma,
a legutolsó esélyt,
minden magyar akarja.
Medencényi zászlót sző,
e mellekre gyűrt jelvény,
lobogva kér áldást ránk,
az ősszeretet nyelvén.
Tűzd fel ne szégyelld,
szív legyen vászna!
Benned a nemzet,
s az a kokárda!
Jó kis vers, tetszett:-) bár a hazaszeretetet mindig érezni kell, nem csak most...és tenni is kell érte...bár mostanában ez elég egyoldalú!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett:) Valahol épp azt sugallta, hogy nem csak ilyenkor lehetünk büszkék.:)
VálaszTörlés