sugárzó orcával
rója égi útját a
telihold
fehér
uszályként
csillogó fénye
beragyogja
a park béli
kis padot,
hol megfáradt
testtel, rongyos
kabátból vetett
nyoszolyán
rongyos pléddel
fedve, dideregve
álmodik a nyomor
a tollpaplanos
boldog világról
tovahaladva
betekint
a kristály üveges
festett ablakon
s megpihen
a melegtől
elpilledt csinos
asszonyon
végig pásztázza
édes bájait
majd folytatva
világjáró
útját s egy felhő
mögé bújva
szégyenlősen
elgondolkozik
e gyarló világon
Szép tájkép és életkép leírás. Okosan oldottad meg a végén a csattanót. Kifejezetten tetszik, ahogy felépítetted ezt az írást. Szépen áramlanak a kisbetűs, egy hosszabb szövegegységből álló, hasonló tördelésű verseid egyébként.
VálaszTörlésEz így most pont jó. Forma és tartalom együtt van. Jó vers lett.
Hát ez nagyon tetszett! Kétszer is elolvastam,gratulálok. Irma
VálaszTörlés...jó kis írás...a tartalom tetszik...ez a forma viszont nem tartozik a kedvenceim közé...de ez legyen az én bajom...
VálaszTörlésKöszönöm a véleményeteket.
VálaszTörlésLászló
Ez nagyszerű vers!
VálaszTörlés