Egy szorongóhoz

Rád találtak szürke
hétköznapok, esték;
idő foga tépi,
nem színezi emlék,
mibe kapaszkodva
rést üthetnél talán
magányod emelte
gondbástyáid falán;
s eljuthatnál végre
élményteli naphoz,
fényes lenne kedved,
amit az öröm hoz;
de míg kedved borús,
gondolatod sötét,
szíved nem leli meg
lelkedben a békét;
sérelmet táplálva
észre sem veheted,
mennyi jót is kínál,
- gondba fúl életed.