Gondolatok a könyvtár mögött...

Úr Isten.

Ezekből annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.

Már emberi történetekből.

Általános jellemzőjük, hogy csupa megvalósulatlan álmokból állnak, ami a hit sorvadásával, tüskéssé és gonosszá teszi a halandót.

Aki mindig annyira halandó, hogy a végén meg is hal.

Folyton kompromisszumokba keveredik, aztán felbőszül, hogy nem tud, csak látszólag örülni.

Hát, mi a manónak örülne, ha nem igazán azt szerette volna, ami sikeredett.

Nem hülye, hogy csak úgy örvendezzen nyakló nélkül, amikor nem is érte öröm.

Örülni, sípszóra nem is lehet, erre az idegtépő hangra, csak masírozni, meg sortüzet adni lehet.

Ezeket is inkább kell, és azért lehet. Jobban hangzik, mintha a pasas magától választotta volna tettét, és nem kötelezték volna rá.

Aztán, ha változik a helyzet, arra hivatkozik, hogy parancsra tette.

Hivatkozni lehet, mert mindent lehet, csak ritkán hiszik el.

Ez. az egész kupleráj, a lehetőségek világa.

Nézőpont kérdése az egész, de a végjáték megkeseredését, nem lehet megúszni.

Megúszni, megélni, túlélni- fogalmai, aktívan jelen vannak a hétköznapokban, és néha adódik pihenésképp egy kis kompromisszum, például vágyni egy sovány nő aktív közelségére, és egy háromajtós bálna akad csak, és azzal nyugtatod magad, hogy egye fene, van akinek még ennyi sem jut.

Hunyt szemekkel produkálod magad, képzeleted sovány díváját öleled, és örülsz, hogy a bálnádnak legalább nincs halszaga.

Mert akár lehetne is, és az Isten sem mentene meg attól, hogy egy dagadt tintahalra asszociálj,

Na aztán egy tintahalat ölelgetni, a fene megette, ehhez már elmebaj kéne.

Egy göthös nyúl vagy valójában, aki folyton be van szztremálva, és a tegnapokba kapaszkodik, remélve, hogy ez segít a holnapot túlélni.

Mert túlélni, nem azonos a nagybetűs élettel, a túlélni pusztán fizikai meglétet jelent. Az meg folyamatosan romlik, a saját karikatúráddá válsz, és mesélheted fűnek- fának, hogy milyen voltál hajdanán, a kutyát sem fogja érdekelni.

Aztán jönnek a meglepetések, például, hiába nézel úgy ki, mint aki még hajdanán elesett a búr háborúban, változatlanul a fiatal és szép nők fognak tetszeni, de ha van egy köpetnyi önkritikád, belátod, hogy Te ehhez már egy kripli vagy, és nem fog menni a dolog.

Marad a kompromisszum, a bálna, alakíthatod a virtigli bálnavadászt, és titokban szeretnéd, ha elvétenéd a szigonyt.

Csáberőd- ha valaha volt is- már a francba, és ha nem vigyázol, menet közben rálépsz a katéteredre, és hatalmasan pofára hullsz.

A kompromisszumokat igazán sosem fogod megszokni, mert a megalkuvás megszokhatatlan.

Annyiban azért változik a helyzeted, hogy most is mindent lehet, de kevés amit kell is.

Utolsó erőddel, azért megpróbálod magad becsapni mint egy WC- ajtót, de ha nem tudsz utána elpucolni, jön a vécésnéni, és olyat kapsz a pofádra a felmosóronggyal, hogy hazáig bűzölögsz, fel sem mersz szállni a buszra.

Szóval így kapálózol, és hazudozol magadnak meg másnak, figyelmen kívül hagyva, hogy nemcsak a mások, de te sem hiszed el, idióta tündérmeséidet.

Ez, az egész egy fényes burleszk, végigröhögheted az egész életedet, kiszínezheted lompos fantáziáddal hétköznapjaid, ha van fantáziád, és merszed.

Ha nincs, akkor csak egy szürke senki maradhatsz, aki végigsomfordálja az életét, aki akkora nulla, hogy eltemetni is elfelejtik, mert mindent lehet,

csak úgy élni, ahogy eleinte elképzelted, nahát, úgy nem.