A királyfi

A királyfi, ellentétben a megszokottal, nem volt fiatal, karcsú és szép.

Irigyei szerint a talentumával is baj volt.

Meglehetősen rövid végtagjai vastagok voltak, na meg deréktájt éktelenkedett némi pocak.

Szögegyenes- rőt vörös haja a vállait verdeste, amire ráfért volna egy alapos hajmosás.

De királyfi lévén, nem mert senki szólni, a hopmester azzal mentegette magát, hogy ennek már mindegy, ez a fiú- úgy ronda, ahogy van.

Hát tényleg nem nyüzsögtek körülötte a királylányok, még azok is eltünedeztek, akiknek nagyon akaródzott férjhez menni.

Ő bezzeg nem törődött a ténnyel semmit, köpött az egészre, tőle annyi királylány lehetett a közelében, ahány csak akart.

Gyakran kilovagolt a rengeteg erdőbe, a sziklás szurdokba, mert ott lakott a sárkány.

Ott őrzött egy királylányt, de nem volt féltékeny a királyfira, mert tudta, hogy a lány még pénzért sem érdekelné.

Pedig szívesen rásózta volna a kellemetlen és követelőző némbert, mert már az idegeire ment.

Ennek a förtelemnek nem lehet kedvére tenni- panaszolta a nagy hüllő, a csillagokat is lehozatná az égről, és az sem elég neki.

Látod- látod, sóhajtotta a királyfi ,milyen furcsa dolgokat produkál az élet.

Én, egy ronda, és taszító külsejű ember vagyok, aki nőnek megtetszem, az csak a leendő hatalmamért akar engem, még szerencse, hogy nem érdekelnek ezek a királylányok.

Ezért nem probléma a helyzetem.

Te viszont egy látványos tűzokádó sárkány vagy, akinek az életét megkeseríti ez a némber, és el sem menekülhetsz, mert a mese nem tesz lehetővé semmiféle menekülési útvonalat számodra.

Így adódhat egy paradox helyzet, mikor a csúfság csábítóbb lehet mint a szépség.

Aki szép, az nagyon nehezen fogja elviselni a korral járó megcsúnyulását, húsba vágón éli meg veszteségeit, míg egy csúnya, nem érzékeli esélyeinek eltűnését, hiszen sosem volt neki.

Esélye, amúgy mindenkinek egy behatárolható tartományban létezik, amit ha madártávlatból nézünk, hát rezdülésnyi különbségek vannak, itt a valóság dübörög, ami előnyt hiszel, azt bebeszéled magadnak.

Gyilkos pillanat az ébredés, aki hitt magában, az hatalmasan pofára hull, és abban a hason fekvő helyzetben, ott lenn a porban, már semmivel nem képes magát ámítani.

Egy csúnya embert is igénybe vesz a felismerés, de nem zökken akkorát, ami ne lenne elviselhető.

Egyetlen esélye marad mindkét félnek, ha egyéniség, akiből érezhetően csak egy van.

Ez a tény kompenzál annyit- amennyit, de a semminél, az üres fejeknél sokkal több.

A vizuálisan érzékelhető szépség, csak az egyéniség tokja kellene legyen, és nem maga a kínálat, hiszen hegedűtokot sem szokás venni, csak hegedűt tokban.

Szánalmas- jobb híján olyasmivel hencegni és kérkedni, ami szinte órák alatt elmúlik, és marad a megkeseredett semmi.

A csúnya királyfi felkászálódott nyergébe, elköszönt a sárkánytól, és megbékélt lélekkel elporoszkált.