Én (szelíden)
Tudom, hogy néha még felriadsz álmodból,
S azt hiszed, melletted valaki fél –
Szörnyű sikolyával beletör a csendbe,
S egy láthatatlan Istent remegve kér –
Te (szenvedélyesen)
Smá Jiszróel, itt van már a pokol!
Halálfejes angyalok táncolnak, röhögnek –
Vad daluk között csont és bőr a nép
Kárhozott a nép. Gyilkosai előtt
Frigytörő démonok dalaira zenél
Sírással, imával, égre tátott szájjal –
Smá Jiszróel! Hát nem hallja az Ég?!
Én (szelíden)
Tudom, hogy néha még felriadsz álmodból.
Nyugtató nem segít, az emlék a beteg;
Hisz’ amíg csak élsz, magadban hordozod.
Szerencsés, aki él!... Akarhatsz-e többet?…
Te (szenvedélyesen)
Smá Jiszróel: pokoltáncok kara,
Egy ritmust ver szíve, dobban lába vele
Csontvázak élő, meggyötört serege
Még kell a táplálék! Mozog a kéz, a láb!
Halál-angyala fújja trombitáját.
Aranyborjú hátán részeg angyal dalol -
Smá Jiszróel! Hallod-e valahol?
Én (szelíden)
Kinyújtod a kezed, vigasztalni próbálsz.
Az éjjeli lámpát is meggyújtod, remegve -
de csak egyedül vagy. Ahogy évek óta.
És démonok zúgnak el mellőled nevetve…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése