Holdasszony

(A festmény Bambula Ludmilla amatőr festőművész alkotása)

Az éjjel, amikor már mindenki
Álomba szenderült, a város bágyadt
Csöndjét füleltem, tán meghalni vágytam;
Az ég titkát nyüszítve felfedni.

Magányosan kerestem rejtekit,
Hívtak sötét, és vadregényes tájak,
Nem rémisztett fura lidércek árnya.
Mindebben volt valami Mesteri.

Ott fönn az égen Holdasszony képében
Jártam, köröttem csillagok mesésen
Szálltak; megszólított mindőjük engem.

Érzéki zenéjű, delejes hangjuk
Elcsábított; majd hirtelen elhalkult.
Te voltál mind, és én zombid lettem.