Kényszerítenél, de nem mered,
nem más, mint nyílt szívem a fegyverem
mi nyers, őszinte, sóhajtó is olykor,
szavaid is vágják, néha igen sokszor.
Jó pajzsként védi kincsét szűz énemnek.
Felfogja a maró szókat, mik égetnek,
a letagadt szerelmed, mi mégis ébren tart,
az őrzi magját a reménynek, mi hajt.
Ha nem is él, soha nem létezett,
a gondolata volt mi engem megfékezett,
hogy a halálsóvár eret penge ne vágja,
hiszen az a világnak még nem eléggé fájna.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése