Se hús, se vér...

Se hús, se vér,

Se hideg, se meleg.

Belül légüres tér,

Nincs benne szeretet…

Sem tél, sem nyár,

Álmai elkoptak már.

Üresebb talán nem is lehet,

Elhagyta az utolsó lehelet…

Se sötét, se világos,

Se öröm, se bánat,

Csak a légüres tér,

És a színtelenül surrogó vér.

Se tér, se sikátor,

Fél a saját sikolyától,

Ami a lelkében kong,

Visszhangként magában bolyong…

Sem élet, sem halál,

Csak a szürke magány,

Amit magára öltött egyszer,

S marja a lelkét, mint ócska vegyszer!