Féltelek

Tudom, hogy régen nem kerestelek,
de félek magamtól, s téged féltelek.
Minden szó sebet ejt azon kit szeretek,
két karom fojtogat, amikor ölelek
vagy összetörve testemhez láncol,
akkor vagy enyém, amikor hiányzol.
Szeresselek inkább fájón, kirekesztve,
mintsem holtan omolj kínzó ölelésbe.
Szemedben a fény, a tünékeny varázs
mondja el nekem, mit nem mond senki más.
Veled létezem örökegyedül,
álom volt, olyan mely nem teljesül.