Átszűrődő fényben

Szégyen ez vagy hiányérzet
ahogy átjársz rajtam
míg védekezem
kristály-pillantásod metsz
lehullnak titkaim eléd
mint testünkről tépett ruhák
s olyannak látsz
amilyen vagyok

Magamra varrlak
sűrű öltéssel
-hagyom átszűrődni fényed-
el ne veszítselek
hordlak csontboltozatom alatt
lelkemig begombolva
mint rám terülő kabátot
hová csak két ember fér be.
te...meg én.

S látod
minden egyszerű lesz
már nem is érzem
hiányod.