Éjjel, kitartó közönnyel szemerkélt az eső.
Mára a házak fala, mint ázott papír - foltos.
Furcsa kábulat borul a városra,
erős vákuum szívja magába a nyüzsgést.
Lehulló makulátlan csöpp,
maga a lomha idő.
Fák fázósan rázzák le az eső vizét,
vacogva rezeg sok apró levél.
baljós hangulatban dohog minden ág.
Vizes aszfalt fénylik lábam alatt,
görbül a hátam, s körülöttem a tér.
Az ég opál, tömör árnyéka lehangol.
Tócsák nedves foltokká apadnak,
nem értem, mit suttog a szél,
de emlékszem eső után,
milyen illata volt hajadnak.
Ázott fejemre, mintha a múlt
valamennyi zápora tapadna,
meggyorsítom lépteim,
néma emlékeim újra élni vágyom,
de hideg van, csak összehúzom
magamon kabátom.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése