Az élet színpadán

rég megalkottak mindent előttem
mi marad meg belőle a végére
méltatlan szerepekre szegődtem
nevelhetetlen vagyok más képére
játék volt hát a már megélt élet
tűnni látszanak a komolyabb napok
nem kell várni elfogyott a bérlet
és csak nekem szólnak a régi dalok
képzeletem függönye legördült
nagy taps az első felvonásnak vége
második unalmasra sikerült
következhet a harmadik is végre
megkopott deszkája furcsán reccsen
függönytelen színpadon béna bábok
lennék inkább paca egy filmtekercsen
csak közönség vagyok hiába várok