A fény

Jézusom! sikoltanék,
de hang nem jön torkomon
csak némán tátogok...

Sűrű sötétben minden fa egyforma
ha tétlen lelkek erdő szélén
alagút végén, kéz a kézben
hozzák a fényt, mi már nem tétova.

Egyedül nehezebb küzdeni..
mintha nem lennének Barátok
kik oldhatnák a sáncot
a feketeséget, hogy helyet adjanak
a gondviselésnek!

Kiforgatott ám átgondolt szavak,
de a lényeg ez...
el kell hagyni, mi megmételyez!

Nézd mily hívogató a fény...
indulj el hát felé, s ne nézz vissza többé!