A haza bennünk van

Ne kövessél engem, nem tartok sehová
csak egyik lábamról állok a másikra -
mialatt forgószél tépi le rongy-ruhám
kővé vált testem sosem kerít pánikba.

Ha utánam jönnél, megbánnád, tudom én
visszafordulnál hamar, oly nagyon hamar -
nem árul már lelkem a közhely asztalán
elfogyott belőlem szavam, mi marasztal.

Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek
megemelve fejem, délcegen, egyedül -
avagy lógatva orrom, bávatag-sután...
lényemben a lényeg, megélve szerepük.

Ha tehetném egyszer, vinnélek ám téged
magamba, énbelém, hogy szétnézhess nálam -
génembe- vérembe láthasd belefolyva
mint építek naponta lelki-test vázat.