Köteles rész

— Megsodorta rendesen?

— Én kérem, szokásomhoz híven verem és fonom.

— Részekben?

— Nem vagyok részeg, uram, soha nem iszom!

— Ne tekerje ki a szavamat! Egyszerre, vagy külön veri és fonja?

— Tekerem. Értem már! A két végletre gondol, talán?

— Igen, az egyik a köteles, a másik a köléltelen. A döntés szerint nem úgy lett, ahogy a korábban jogtalannak ítélt jogosokkal le akarták nyeletni! Ezt most ők, az örökösök sodortatták, hogy végre megkaphassák járandóságukat. Kapja meg a magáét az az egy, aki nem volt hajlandó lemondani! Mutassa!

— Itt van, kérem.

— Szép munka, ha nem is kábító. Azt hiszem szelíd, és nem vadkenderből készült…

— Úgy van, uram.

— Végezze el az utolsó simításokat! Csináljon egy szakítópróbát, aztán kiosztjuk a részeket!

— Megmérem, kérem szépen, nálam másfél tonna után bolyhosodott fel.

— Nem szakadt?

— Nem.

— Akkor jó, a jogát vesztettnek annál kevésbé… Kioszthatjuk neki a köteles részt! Szóljon a nagy kötelességtudásúnak, és két kisebb — még csak spárgányira képzett — munkatársának, hogy el lehet választani a részeket, a kötél nélkülit a kötelestől.

— Megbocsásson, lecikázott bennem a felismerés, mint egy himbálózó függőhíd laza korlátjáról. Köteles vagyok jelenteni… Jaj, mit mondtam! Ugye, kérem, ha nem kérem vagy követelem perben, akkor köteletlenül hagynak?

— A köteles rész minden olyan embernek jár, aki túl sok csomót keresgél!

— Megértettem és megjegyeztem! A nagy csomó kákát kerülve, csomótlan peren kívüli egyezséggel lemondanék saját kötelességemről.

— Elfogadom, de csak ha továbbra is marad a független köteles részek követelőinek, áttételes dependenciájú függőség okozója, közérthetőbben, a kötélség gyártója és készítője!