Megfagyott erekben szenved a vér,
holtsápadt szívében lüktet a vég.
Éjsötét pusztában zihál a rémület,
kilehelt páraköd, messze az épület.
Feszülő izmokban pattog az ideg,
száguld a neuron, futkos a hideg.
Rohanna lába, de földbe vert gyökeret,
pupillák tágulnak, érik a gyötrelem.
Sikolya elszalad, messze a távol,
hátában kés hegye, húsába vágott.
Élettelen teste, s vérnyoma porba hull,
szapora légszomja végzetes sorsra jut.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése