Tegnap még a tisztelet létezett,
mára mindez csak ócska képzelet,
olykor gyanútlan elmémbe libben,
ám mikor ébredek, pokolföld integet.
A hangadók szennyében rothadunk,
szegények közt ki hazug, meggazdul,
műanyag világban életünk élettelen árny,
s nem lel büntetést, ki másnak vermet ás.
Fortyog a sír, hol nagyok nyugodnak,
elődeink föld alól jajt sikoltnak,
vért kíván a szó, de nincs aki kiontsa,
büszke lelkiismeret veszett ősi harcokban.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése