A kétely virága

Kételyben nőtt szerelem virága
táncol a szélben,
szirmot bont, hol hűvös, hol langyos
fuvallat kezében.
Csábít a hang,
te jól tudod ő kedvesed lehet,
ám gyilkos az elmeháború,
mely kérdést feszeget:
Vajon mi az, mit annyi év
után még mondhatna neked?
Fontosat szólna szája,
de félelem dermeszt rá csendjeget,
s te csak vársz,
hogy nyelve majd megered,
arra gondolsz, hogy mozdul tán
a gondolat tengelye,
s majd jönnek a szavak,
mint hullám a vad tengeren.
De semmi nem jön,
csak a néma hallgatás,
a kimondatlan lágy szavak,
szerelem van, de balgaság,
két szív tétova gyászdala.