Holdfogyatkozás

eltűnt egy darabja a létnek
víz alá süllyedtek a csillagok
a hold fogyása vétek
szégyenpírral telt alakok
kerekségét veszíteni képes
amikor csak kedve tartja rá
neki élete nem olyan édes
bármikor hiányos ruhában áll
zöld kalapját lóbálja a légben
s én csak nézem mámor ittasan
vágyom illatát oly régen
néha megszólít gúnyosan
ej de könnyű neked odafenn
hamarosan pályádat járom
gyere ide mellém itt lenn
másféle kívánság az álom
míg szemem lehunyva gondolok rá
mint fekete gyöngyre a parton
mellém hull és izzik porrá
lenge szellő simogatja arcom
meg akarom fogni a holdsugarat
búzatáblák ragyognak szépen
arannyal rajzolják utamat
már nem ő a nap áll az égen