Rom

Nem sok maradt,
mi felépült alap,
egy ósdi épület
leomlott fala.
Romokban hever
az eszmény,
s bár kérték,
elfogyott a szándék,
a mérték.
Egyetlen érték a türelem,
mi volt, s nem lett tovább,
csak közhely, délibáb.
Vakon írt betűsánc,
szavak a peronon,
hangjait elnyomja
a mázsás vagon.
Szürke köd ül
a szétmálló halmokon,
már betakar a csend,
alól még egy túlélő,
ki nem adta fel.
Vajon hallják-e a szűkölést,
vagy hagyják a porban,
hogy az idő oldja meg?