VINCENT 025.
Hogy mekkorát tud változni egy ember, ha változnak az életkörülményei. A hirtelen jött jómód, akármilyen nagy vagy kicsi, összezavarják a kedvezményezettet, nem tudja lereagálni a történteket, mert Ő az, aki amúgy idáig is volt. Aztán, hogy mekkora hülye eredendően, annak mértékében idióta- Mondta Vincent.
Ezekről a vicc jut eszembe, hogy feljön tanyáról egy lány Pestre dolgozni, és szabadságra hazalátogat az özvegy anyjához, aki éppen kapálgat. Ő, tűsarkú cipőben, jól kifestve pipiskedik, a mama odaszól neki, kisjányom hozzad ide a gráblit- mondja.
A lány visszakiabál: Idesanyám, nem tudom mi az a grábli.
Addig mecseszkedik ott a csűr mellett, amíg rálép a gereblye hegyére, ami nem a fal felé fordítva volt letéve
Az a nyomástól elbillen, és jól fejen vágja a nyele.
A dáma felordít: Hogy az Isten verje meg ezt a rohadt gráblit!
Erre a mama visszakiabál neki: Na, hogy eszedbe jutott, hogy mi az a grábli!
Hát ez az. Ez olyasmi, mikor a tahót a párt kinevezte igazgatónak, az rögvest elvált, „Kinőtte” a feleségét.
Vagy mikor a susztert államtitkárnak kinevezték, és a neje a vicével a kapu előtt trécselt, és asszonta a vicének: Ha nem lenne ez a rohadt rendszer, most méltóságos asszony lehetnék.
Hát igen. Milyen igaz.
Ha ő belül nem tud felkapaszkodni a szerencséje szintjére, csak lövi a bakikat, lépten, nyomon lebuktatja saját magát, szenved és retteg, mint egy kutya, hiszen fogalma sincs, hogy abban a neki vadidegen rétegben mi a módi.
Úgy issza a pezsgőt egy fogadáson, hogy mereven kinyújtja a poharat fogó kezének kisujját, mer halványan emlékszik valamire, hogy ez így elegáns. De a nyomorult legalább jól emlékezne!- mondta Vincent.
Persze ezekre az emberekre leselkednek a tájékozott hiénák, próbálják tanítgatni, de nem hagyja, mert „Ő tudja”, mert gátlásos, és rátarti, „ A paraszt gőg…” szokták mondani.
És mikor az Olimposzon is megunják, na meg a következő szerencsésnek kell a státus, akkor kiteszik az utcára, mehet vissza gráblizni, és élete végéig egy megkeseredett ember marad, mert ha egyszer evett már kaviárt pezsgővel, többé nem ízlik neki a puliszka, holott azelőtt szerette.
Mert ha el is végzett egy egyetemet- mondjuk, ahova felvételi nélkül került be, az csupán egy bizonyos szakmában, egy magas végzettséget ad, mást nem pótol. De az ott tanultakat sem tudja jól alkalmazni, mert összességében nem látja át az éppen adódó helyzetet, mert háttere a rozsdás grábli, amivel ugye csak gereblyézni lehet.
Van, aki tönkremegy, mert nem emelik ki, és van, aki azért megy tönkre, mert kiemelték.
A „Suszter maradj a kaptafánál” mondás igazsága a bölcsesség teteje.
Ha olyasmit vállalsz, ami nem Te vagy, annak Te leszel az ára - mondta Vincent.
Hogy mekkorát tud változni egy ember, ha változnak az életkörülményei. A hirtelen jött jómód, akármilyen nagy vagy kicsi, összezavarják a kedvezményezettet, nem tudja lereagálni a történteket, mert Ő az, aki amúgy idáig is volt. Aztán, hogy mekkora hülye eredendően, annak mértékében idióta- Mondta Vincent.
Ezekről a vicc jut eszembe, hogy feljön tanyáról egy lány Pestre dolgozni, és szabadságra hazalátogat az özvegy anyjához, aki éppen kapálgat. Ő, tűsarkú cipőben, jól kifestve pipiskedik, a mama odaszól neki, kisjányom hozzad ide a gráblit- mondja.
A lány visszakiabál: Idesanyám, nem tudom mi az a grábli.
Addig mecseszkedik ott a csűr mellett, amíg rálép a gereblye hegyére, ami nem a fal felé fordítva volt letéve
Az a nyomástól elbillen, és jól fejen vágja a nyele.
A dáma felordít: Hogy az Isten verje meg ezt a rohadt gráblit!
Erre a mama visszakiabál neki: Na, hogy eszedbe jutott, hogy mi az a grábli!
Hát ez az. Ez olyasmi, mikor a tahót a párt kinevezte igazgatónak, az rögvest elvált, „Kinőtte” a feleségét.
Vagy mikor a susztert államtitkárnak kinevezték, és a neje a vicével a kapu előtt trécselt, és asszonta a vicének: Ha nem lenne ez a rohadt rendszer, most méltóságos asszony lehetnék.
Hát igen. Milyen igaz.
Ha ő belül nem tud felkapaszkodni a szerencséje szintjére, csak lövi a bakikat, lépten, nyomon lebuktatja saját magát, szenved és retteg, mint egy kutya, hiszen fogalma sincs, hogy abban a neki vadidegen rétegben mi a módi.
Úgy issza a pezsgőt egy fogadáson, hogy mereven kinyújtja a poharat fogó kezének kisujját, mer halványan emlékszik valamire, hogy ez így elegáns. De a nyomorult legalább jól emlékezne!- mondta Vincent.
Persze ezekre az emberekre leselkednek a tájékozott hiénák, próbálják tanítgatni, de nem hagyja, mert „Ő tudja”, mert gátlásos, és rátarti, „ A paraszt gőg…” szokták mondani.
És mikor az Olimposzon is megunják, na meg a következő szerencsésnek kell a státus, akkor kiteszik az utcára, mehet vissza gráblizni, és élete végéig egy megkeseredett ember marad, mert ha egyszer evett már kaviárt pezsgővel, többé nem ízlik neki a puliszka, holott azelőtt szerette.
Mert ha el is végzett egy egyetemet- mondjuk, ahova felvételi nélkül került be, az csupán egy bizonyos szakmában, egy magas végzettséget ad, mást nem pótol. De az ott tanultakat sem tudja jól alkalmazni, mert összességében nem látja át az éppen adódó helyzetet, mert háttere a rozsdás grábli, amivel ugye csak gereblyézni lehet.
Van, aki tönkremegy, mert nem emelik ki, és van, aki azért megy tönkre, mert kiemelték.
A „Suszter maradj a kaptafánál” mondás igazsága a bölcsesség teteje.
Ha olyasmit vállalsz, ami nem Te vagy, annak Te leszel az ára - mondta Vincent.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése