Enigma

Kamrák s pitvarok lágy zenéje,
közelebb hajolva érzed,
hogy pulzál lassan, dobol,
majd kirobban, hogy megértsed.
Kamrák s pitvarok közt lüktet az élet,
valamit itt felejtett, itt hagyott a végzet.
Kamrák s pitvarok suttogják az érvet,
hogy érted élve égek!

Ujja szelíden simogat,
szótlansága sebemre gyógyír.
S hangja, szférák harangja,
szólít, merre menjek (fentebb).
Mellkasán nyitott ablak,
tág szobája szirmokkal tele,
illata gyorsan bódít,
tekintete jungi mese.
Lelke terített kerekasztal,
hol mindennek van helye!