A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama a gyerekeivel : Ugrival, Bugrival, Tapsival és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe-puha barkáit, a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak,s vidáman bókoltak a kecskerágó virágai. Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor pedig felébredtek, anyjuk meleg tejecskével várta őket. Gömbölyödtek is szépen, s mintha kisebbedett volna napról napra a kotorékházikó. Ugri, Bugri ,Tapsi bundája éppen olyan lett, mint a mamáé: hátukon sárgásbarna, a hasukon fehér. A fülük hegyén és a farkuk tövén pedig icipici fekete folt huncutkodott. De Kormos elütött tőlük. Nagy fekete folt éktelenkedett a hátán. Gúnyolták is emiatt a testvérei:
-Hátad kormos, rusnya koszos!
-Kormos, Kormos ügyetlen, remegő és eszetlen! - nyusszogta Ugri, Bugri meg Tapsi , s bele-belekarmoltak testvérükbe.
Bántotta is ez a kis nyuszit, de csak halkan meglapult a kotorékban. Nyúlmama mindegyik gyerekét ugyanúgy szerette, s ezt bizony már nem tűrhette.
-Többé ne halljak gúnyolódást, ne lássak karmolást! Ő is a testvéretek, szeressétek és vigyázzatok egymásra!
A mama szigorától megszeppenve riadtan bújtak össze a gyerekek, s csendben figyelték anyjuk tanácsait.
-Kint a világban rengeteg veszély leselkedik rátok. Tartsatok össze, szeressétek egymást jó testvérekhez illően - oktatgatta őket.
-Mi a Veszély? - kérdezte Ugri.
-Mi, mi, hát a méhek - okoskodott Bugri.
-Dehogy a méhek, a szúrós bokrok - toldotta a szót Tapsi.
Csak Kormos nem szólt. Várta a Mama szavát.
-Sokféle Nyuszi veszély van – mondta Nyúlmama - Óvakodjatok Vörösbundástól , a Szürkefarkastól, a Görénytől, s a kétlábú Embertől ! Az égen pedig ragadozó madarak leselkednek rátok,s éles karmaikkal felkaphatnak titeket! Ha Veszély jön, dobbantsatok lábaitokkal , hogy figyelmeztessétek egymást ! Lapuljatok le jól a földre, vagy cikk-cakkban fussatok, ahogy csak bírjátok szusszal !
-Jó, jó, mama, így teszünk- szepegték a nyuszi gyerekek.
Másnap Nyúlmamával kikukkantottak a világba. Kergetőztek egy kicsit, megkóstolták a zöld leveleket. Azután már naphosszat Mama nélkül kószáltak a mezőn. Többnyire finom füvet majszoltak, kergetőztek, ugráltak a lepkék után. Örvendtek a világnak. El is felejtették anyjuk óvó szavait. Kormost most is meg- megcibálták, kigúnyolták. Megszokta ezt már a kis nyúl , s inkább a házuk közelében lapult .Leste Veszélyt. És félt, nagyon félt. Nemhiába. Egyik nap hirtelen valami zaj röppent a fülébe. Égre meredő fülekkel figyelt Kormos. Az erdő megremegett az izgatottan felröppenő madaraktól.
-Vigyázzatok, vigyázzatok - sikoltotta a Mátyásmadár - Itt ólálkodik Vörösbundás!
De a Nyúlfiak nem hallották meg. Pedig a szél is végigrohant erdőn, mezőn, árkon-bokron.
–Meneküljetek! Itt van Veszély! –visította Kormos . A testvérek azonban nem hallgattak a gyáva Kormosra. S ekkor hirtelen elsötétedett fölöttük az ég, Vörösbundás ugrott közéjük . Elkapta Ugrit, s úgy eltűnt vele az erdőben, mint a villám. Kormos lélekszakadva futott testvérei segítségére. De már csak Bugrit és Talpast találta a fűbe lapulva. Az ijedtségtől félholtra vált testvérek Kormoshoz bújtak, nyalogatták foltos bundáját, majd, uzsgyi, rohantak a Mamához.
.Ma..h…ma…, ma…h….ma,.. ma…h…ma…! - jajveszékeltek.
-Hol van Ugri ? - ijedezett Nyúlmama.
-Jaj.. h.., Jaj ..h, elragadta Veszély – zokogták a kétségbeesett nyuszi gyerekek..
Sírt Nyúlmama is, majd megszakadt a szíve bánatában. Bugri ,Talpas és Kormos reszketve bújt össze a kotorék alján,s már nem bánták, hogy Kormos más, mint ők. A testvérük volt. És nagyon bátor. Nyúlmama pedig teste melegével nyugtatgatta remegő gyerekeit.
-Hátad kormos, rusnya koszos!
-Kormos, Kormos ügyetlen, remegő és eszetlen! - nyusszogta Ugri, Bugri meg Tapsi , s bele-belekarmoltak testvérükbe.
Bántotta is ez a kis nyuszit, de csak halkan meglapult a kotorékban. Nyúlmama mindegyik gyerekét ugyanúgy szerette, s ezt bizony már nem tűrhette.
-Többé ne halljak gúnyolódást, ne lássak karmolást! Ő is a testvéretek, szeressétek és vigyázzatok egymásra!
A mama szigorától megszeppenve riadtan bújtak össze a gyerekek, s csendben figyelték anyjuk tanácsait.
-Kint a világban rengeteg veszély leselkedik rátok. Tartsatok össze, szeressétek egymást jó testvérekhez illően - oktatgatta őket.
-Mi a Veszély? - kérdezte Ugri.
-Mi, mi, hát a méhek - okoskodott Bugri.
-Dehogy a méhek, a szúrós bokrok - toldotta a szót Tapsi.
Csak Kormos nem szólt. Várta a Mama szavát.
-Sokféle Nyuszi veszély van – mondta Nyúlmama - Óvakodjatok Vörösbundástól , a Szürkefarkastól, a Görénytől, s a kétlábú Embertől ! Az égen pedig ragadozó madarak leselkednek rátok,s éles karmaikkal felkaphatnak titeket! Ha Veszély jön, dobbantsatok lábaitokkal , hogy figyelmeztessétek egymást ! Lapuljatok le jól a földre, vagy cikk-cakkban fussatok, ahogy csak bírjátok szusszal !
-Jó, jó, mama, így teszünk- szepegték a nyuszi gyerekek.
Másnap Nyúlmamával kikukkantottak a világba. Kergetőztek egy kicsit, megkóstolták a zöld leveleket. Azután már naphosszat Mama nélkül kószáltak a mezőn. Többnyire finom füvet majszoltak, kergetőztek, ugráltak a lepkék után. Örvendtek a világnak. El is felejtették anyjuk óvó szavait. Kormost most is meg- megcibálták, kigúnyolták. Megszokta ezt már a kis nyúl , s inkább a házuk közelében lapult .Leste Veszélyt. És félt, nagyon félt. Nemhiába. Egyik nap hirtelen valami zaj röppent a fülébe. Égre meredő fülekkel figyelt Kormos. Az erdő megremegett az izgatottan felröppenő madaraktól.
-Vigyázzatok, vigyázzatok - sikoltotta a Mátyásmadár - Itt ólálkodik Vörösbundás!
De a Nyúlfiak nem hallották meg. Pedig a szél is végigrohant erdőn, mezőn, árkon-bokron.
–Meneküljetek! Itt van Veszély! –visította Kormos . A testvérek azonban nem hallgattak a gyáva Kormosra. S ekkor hirtelen elsötétedett fölöttük az ég, Vörösbundás ugrott közéjük . Elkapta Ugrit, s úgy eltűnt vele az erdőben, mint a villám. Kormos lélekszakadva futott testvérei segítségére. De már csak Bugrit és Talpast találta a fűbe lapulva. Az ijedtségtől félholtra vált testvérek Kormoshoz bújtak, nyalogatták foltos bundáját, majd, uzsgyi, rohantak a Mamához.
.Ma..h…ma…, ma…h….ma,.. ma…h…ma…! - jajveszékeltek.
-Hol van Ugri ? - ijedezett Nyúlmama.
-Jaj.. h.., Jaj ..h, elragadta Veszély – zokogták a kétségbeesett nyuszi gyerekek..
Sírt Nyúlmama is, majd megszakadt a szíve bánatában. Bugri ,Talpas és Kormos reszketve bújt össze a kotorék alján,s már nem bánták, hogy Kormos más, mint ők. A testvérük volt. És nagyon bátor. Nyúlmama pedig teste melegével nyugtatgatta remegő gyerekeit.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése