Sarkon fordul a nyár, a kis kacér,
ki mosolyra csábul, mert visszatér.
Bennem is átvonul, már V alak,
lent október, mosolygó héja lak.
Lehet lenge ősz, máskor reszketek,
csak játszik, csupa báj, mint kisgyerek.
Most lágyan súg valami dallamot,
jövök még, meg kéne hallanod.
Még egy utolsó fellángolás illan,
s fáradságot érzek a vádlimban.
Mindent bevet azért is a naptár
lankadó erőt dúdol a nap már.
Dereng a vörös, méla rend megint
hűvös hajol a holdra messze kint.
Köd szitál, érnek hajnali cseppek,
égszürke por száll sárga ligetnek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése