Lakótelep

Hajnal hasad
szakad égbolt
korán reggel
minden félholt,
kávé cigi
szokvány-kombó
így kelek ki
az ágyambó'.

Szép az erkély
kilencedik
ha az embert
kiengedik,
rágyújtok majd
egyet kettőt
míg nem töltöm
meg a bendőt.

 Szomszéd néni
nagyot béget
elfelejti
az ebédet:
"Jaj istenkém
negyed tíz van
mindjárt ebéd
itt a fiam!".

Újra elkezd
gondolkozni
nekilátott
húst kloffolni,
plafon zuhog
fal meg dörög
bújjon beléje
az ördög!

Minden reggel
minden éjjel
az az érzés
amit érzel,
úgy megölnéd
de nem mered
ilyen ez a
lakótelep.