Bürokrata váz

Nem venném zokon,
ha nem rajtam csattanna
az eltévedt pofon,

nem törnél össze,
ha nem löknél félre,
mert nem vagyok rokon.

E világon miért nyom a latba,
hogy kit ismer az ember?
Hazánkban tajtékzik
a bürokrata tenger.

Ha eljön a nem várt és
betegség ostromol,
nyúlnak a zsebembe
pofátlan orvosok,

vagy ha fejet kell hajtani,
mert meghalni muszáj,
az utolsó útra
egy vagyon az ár.

Itt fortyoghat gazság,
e prérin nem lesz igazság,
csak könny és verejték
mely béklyóba zár,

nem lesz itt szabály,
mit nép írat alá,
a hatalom árnyéka
ontja a gyászt.

Lobogónk vörösebb,
tán szégyelli magát?
Hova tart nemzetünk?
Merre a jó irány?