Csak úgy

Feladni elvet,
amit zendülő vér, vágy, agy
csillagközi pályáit
végig járva vésett beléd,
csak elvtelenül lehet.
Hitet is csak hitetlenül.

Megcsalni szerető Kedvest,
lelkedből forrásként fakadót,
-gyönyöröktől megkísértetten,
mikor a test nedvein falánkul
éhség rág, mint a féreg-
megalkuvón megcsalatlanul.

Eldobni nőt, a legdrágábbat,
ki téged önmagává tett,
s magadban féltve hordtad őt,
csak úgy, belehalsz előbb,
hogy élni tudj tovább,
mikor lehull az álarc,
nem szólsz, hallgatsz
ordas szívvel,
mint a kivert kutya
boldogtalanul.