A legtöbb embernek vannak elmesélésre érdemes munkahelyi történetei. Egyik ismerősöm volt cége legendáriumából idézett föl egyet.
– Már régen meghalt, akiről beszélni akarok: fontos embere volt vállalatunknak G. Működési területének megfelelően nagy ateista, vagy ha nem is, de annak mutatta magát. Tartott is olyan eligazító, egyben vonalas beszédeket, hogy na.
Történt egyszer, hogy szűkebb körben emlékezett meg távlatos céljainkról, s az időszerű harci helyzetről. Szó szerint, hiszen G., mint már annyiszor, szónoklatot tartott a külföld ellenséges manővereiről (az imperialisták mesterkedéseiről), melyeknek társadalmunk egy emberként ellenáll.
Egyik kollégája bizonyára úgy gondolta: G. elvtárs kétségekkel küzd, s ezeket szónoki fogásaival igyekszik kompenzálni. Ezért a maga módján meg akarta őt nyugtatni.
– G. úr – mondta, hangsúlyozva a tiszteletteljesnek vélt megszólítást –, szerintem nincs miért félnünk; porszem vagyunk, de Isten tenyerén!
Hogy ezt most közreadtam, kétség nem férhet a hozzászólás egykori sikeréhez…
A képen Ilka Gábor alkotása látható
– Már régen meghalt, akiről beszélni akarok: fontos embere volt vállalatunknak G. Működési területének megfelelően nagy ateista, vagy ha nem is, de annak mutatta magát. Tartott is olyan eligazító, egyben vonalas beszédeket, hogy na.
Történt egyszer, hogy szűkebb körben emlékezett meg távlatos céljainkról, s az időszerű harci helyzetről. Szó szerint, hiszen G., mint már annyiszor, szónoklatot tartott a külföld ellenséges manővereiről (az imperialisták mesterkedéseiről), melyeknek társadalmunk egy emberként ellenáll.
Egyik kollégája bizonyára úgy gondolta: G. elvtárs kétségekkel küzd, s ezeket szónoki fogásaival igyekszik kompenzálni. Ezért a maga módján meg akarta őt nyugtatni.
– G. úr – mondta, hangsúlyozva a tiszteletteljesnek vélt megszólítást –, szerintem nincs miért félnünk; porszem vagyunk, de Isten tenyerén!
Hogy ezt most közreadtam, kétség nem férhet a hozzászólás egykori sikeréhez…
A képen Ilka Gábor alkotása látható
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése