Gyereket akartál –
a szülésre vársz.
Kétségek, félszek;
per-Damoklészkard.
Bármi megeshet?
Inkább metszenek.
A kép a koppenhágai katedrális előtt készült.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tomor Gábor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tomor Gábor. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. április 22., szerda
2015. április 19., vasárnap
Segítség
with
0 Comment
háborgó csatakos tenger
féktelen kéjjel vágtató
árján monstrumok csatáznak
mélyében lenni se jó
erőst lebír a még erősebb
cselvető állít kelepcét
zaklat kifoszt vandál sereg
ellenük ugyan ki merész
s lám most gyáva gyarló lelkek
párducos bőrök sellő testek
simulnak csúsznak izgalommal
ügyes úrnak hódolón
égbe lökve öklét ki szól
kis halad megeszem nagy hal
A kép címe: Mocsár; Eszik Alajos munkája
2015. április 15., szerda
2015. április 12., vasárnap
2015. április 5., vasárnap
2015. április 1., szerda
Kedélyes élet
with
0 Comment
Gyárak öröme volt mindig is, ha látogató jelezte jöttét. Az illusztris, különböző magasságokban székelő vendégek hírére felpezsdült az élet, óriási készülődés vette kezdetét.
Az udvart az utolsó porszemig felseperték, lelocsolták, a gépsorok közti utakat tisztára takarították, az útbaigazító jeleket átfestették. Az irodákat kicsinosították, a hölgyek soron kívüli dauerra jelentkeztek be kedvenc fodrászukhoz.
Aztán, amikor eljött a nagy nap, így a most felidézett is, a helyén volt minden és mindenki, érződött a várakozás-teli feszültség.
A látogatók úgyszintén kitettek magukért. Legnyitottabb, legtömegkapcsolat-ápolóbb magukat adták, a legérdeklődőbb arcukat öltötték fel, faggatózva a cég képességeiről. Pista bácsinak az is jólesett, amikor a hogylétéről tudakozódtak, Sárika is elpirult örömében, amikor pajzán kérdésre volt módja válaszolnia.
Hanem a szakértelem volt a legfőbb, amivel a vendégek lenyűgözni kívánták a megilletődöttségtől kissé kába fogadókat. Sikerült is ez nagyon, midőn az üzemben a keményen dolgozó centrifugaszivattyú előtt toporogva az egyik potentát, kellően hatásos torokköszörülés után, azt tudakolta: – Mennyi vizet fogyaszt a szivattyú?
A szakembereket először mellbe vágta a frappáns kérdés, aztán mélységes gondba ejtette őket: vajon milyen válasszal lenne elégedett a mindenhez értő kérdező, hogyan adhatnak őt kielégítő, további komplikációkat ki nem váltó feleletet?
Köhintett végül egyikük, aztán a lehető legmagabiztosabb hangon kivágta a kívánt adatot. Hogy száz liter vagy kétszáz köbméter volt az, ki tudhatja ma már… A látogató elégedett bólintással vette tudomásul a gép monumentalitását jelző adatot, és továbbment kíséretével, a jövőbe vezető úton.
Akik pedig e történet tanúi voltak, máig is derülhetnek a jó étvágyú szivattyúkon…
A képen Kovách Gergő (festett műkerámia) alkotása látható
Az udvart az utolsó porszemig felseperték, lelocsolták, a gépsorok közti utakat tisztára takarították, az útbaigazító jeleket átfestették. Az irodákat kicsinosították, a hölgyek soron kívüli dauerra jelentkeztek be kedvenc fodrászukhoz.
Aztán, amikor eljött a nagy nap, így a most felidézett is, a helyén volt minden és mindenki, érződött a várakozás-teli feszültség.
A látogatók úgyszintén kitettek magukért. Legnyitottabb, legtömegkapcsolat-ápolóbb magukat adták, a legérdeklődőbb arcukat öltötték fel, faggatózva a cég képességeiről. Pista bácsinak az is jólesett, amikor a hogylétéről tudakozódtak, Sárika is elpirult örömében, amikor pajzán kérdésre volt módja válaszolnia.
Hanem a szakértelem volt a legfőbb, amivel a vendégek lenyűgözni kívánták a megilletődöttségtől kissé kába fogadókat. Sikerült is ez nagyon, midőn az üzemben a keményen dolgozó centrifugaszivattyú előtt toporogva az egyik potentát, kellően hatásos torokköszörülés után, azt tudakolta: – Mennyi vizet fogyaszt a szivattyú?
A szakembereket először mellbe vágta a frappáns kérdés, aztán mélységes gondba ejtette őket: vajon milyen válasszal lenne elégedett a mindenhez értő kérdező, hogyan adhatnak őt kielégítő, további komplikációkat ki nem váltó feleletet?
Köhintett végül egyikük, aztán a lehető legmagabiztosabb hangon kivágta a kívánt adatot. Hogy száz liter vagy kétszáz köbméter volt az, ki tudhatja ma már… A látogató elégedett bólintással vette tudomásul a gép monumentalitását jelző adatot, és továbbment kíséretével, a jövőbe vezető úton.
Akik pedig e történet tanúi voltak, máig is derülhetnek a jó étvágyú szivattyúkon…
A képen Kovách Gergő (festett műkerámia) alkotása látható
2015. március 25., szerda
Számbavétel
with
0 Comment
Egybefolyó mindennapok.
Rég meghalt társak.
Anyád, lányod hangja,
a barátok elnéző mosolya.
Párod, amint kérdőn néz:
Vajon szeretsz-e még?
A kép Győri Márton festménye (2009)
2015. március 22., vasárnap
2015. március 18., szerda
Szellemes telefon
with
0 Comment
A küzdelmes sorsú V. úrnak (lásd: http://lancolat.blogspot.hu/2014/10/elt-ahogy-lehetett.html) biztosan sok erőt adott, hogy jó kedélyű barátai, munkatársai voltak. Olyanok, akik a halálnak is fityiszt mutatnak, ha egy módjuk van rá.
Történt egyszer – mint az egyik kolléga elmesélte –, hogy V. úr valamely szabadalmába szeretett volna bevonni egy nagy tekintélynek örvendő professzort. Azt remélte, hogy ami amúgy is jó, az ettől hamarabb érvényesülhet.
Addig-addig beszéltek erről, míg barátjuk a tettek mezejére nem lépett. A tiszteletre méltó urat azonban hiába kérte a telefonhoz. Kedves kollegina közölte: – Sajnos, a professzor úr három éve meghalt.
Na, a kollégák! – Mi az, te halottakkal is szövetkezel? – ugratták máris V. urat.
A történetnek ezzel még nincsen vége. Nem sokkal később, V. úr ismét távbeszélgetéseket kezdeményezett. Az egyik tárcsázás után, mintha darázs csípte volna meg, lecsapta a telefont. – Mi az, mi van? – érdeklődtek a munkatársak?
– A … a hullaház jelentkezett – hangzott a válasz akadozva.
– Na, látod – mondta az összefüggéseket átlátó kollégája –, a professzor most hívott téged vissza…
A kép feLugossy László munkája (vegyes technika, 1991), címe: A túlvilág innen.
Történt egyszer – mint az egyik kolléga elmesélte –, hogy V. úr valamely szabadalmába szeretett volna bevonni egy nagy tekintélynek örvendő professzort. Azt remélte, hogy ami amúgy is jó, az ettől hamarabb érvényesülhet.
Addig-addig beszéltek erről, míg barátjuk a tettek mezejére nem lépett. A tiszteletre méltó urat azonban hiába kérte a telefonhoz. Kedves kollegina közölte: – Sajnos, a professzor úr három éve meghalt.
Na, a kollégák! – Mi az, te halottakkal is szövetkezel? – ugratták máris V. urat.
A történetnek ezzel még nincsen vége. Nem sokkal később, V. úr ismét távbeszélgetéseket kezdeményezett. Az egyik tárcsázás után, mintha darázs csípte volna meg, lecsapta a telefont. – Mi az, mi van? – érdeklődtek a munkatársak?
– A … a hullaház jelentkezett – hangzott a válasz akadozva.
– Na, látod – mondta az összefüggéseket átlátó kollégája –, a professzor most hívott téged vissza…
A kép feLugossy László munkája (vegyes technika, 1991), címe: A túlvilág innen.
2015. március 11., szerda
2015. március 8., vasárnap
Viruló
with
0 Comment
Ohó, oho-hó!
Ismét itt az új év,
vár a szél, a tenger!
Élsz, mint a remény,
de téged lát is ember.
Kenyered, az fogytán,
ámde nem bánod,
ráncaidból a jóérzést,
mint adományt, kirázod.
Ohó, oho-hó!
Időálló bátya,
rántasz a világra.
Kifejezőn mondod:
megjártad Voronyezst,
már mi jelenthet gondot?
Hazudnak fent újfent,
mint tették mindenkor,
ma is kirí, ki hamisan karattyol.
Ohó, oho-hó!
Hümmögve a trendin,
ücsörögsz napestig.
Divatozó lánynak
odaszólsz mókázva:
csúffá lesz kilátszó,
ó, milyen szép! lába.
Élsz, virulsz, plázanéző ember,
ha más nem is, lehetsz kor-rekorder!
A kép Angel Boligan karikaturista alkotása
2015. március 1., vasárnap
Tövisek
with
0 Comment
Mottó: Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?
(George Eliot)
Bölcselkedők
A pesszimista:
– Nincs az a jótétemény, amit rosszindulatként magyarázni ne lehetne.
A még pesszimistább:
– Nincs az a rosszakarat, amely a szende ártatlanság álcáját felölteni ne tudná.
Jellemvonás
Páratlan készséggel megáldott, törekvő ember. Mások gyengeségéből meríti erejét.
Nahát!
– Sokat adok az ön véleményére – mondja az egyik halandó a másiknak, hátsó gondolatok nélkül.
„Hogy jön ez ahhoz, hogy engem dicsérgessen?!” – fordít hátat mérgesen társa.
A háborgásnak így lőn örök dagálya.
Bánat
– Mi minden nem lehetek már, ami lehettem volna! – sóhajtozik nekikeseredésében a tizenéves, megfáradt ember.
Friss ajánlat
– Puha ágy, gulyáságyú és italautomaták. Sorszámosztás! Töltse a hétvégét bankunk előtt, a kies főutcán!
A feledékeny
– Hiába, öregszem. Már nem emlékszem, hogy az imént mit is felejtettem el.
Jövendő
Tegnap ő koszorúzott, ma a másik. Mindketten elégedettek.
Hiszik: jövőjük és megítélésük máris koszorúsabb.
A kép Takács Máté alkotása
(George Eliot)
Bölcselkedők
A pesszimista:
– Nincs az a jótétemény, amit rosszindulatként magyarázni ne lehetne.
A még pesszimistább:
– Nincs az a rosszakarat, amely a szende ártatlanság álcáját felölteni ne tudná.
Jellemvonás
Páratlan készséggel megáldott, törekvő ember. Mások gyengeségéből meríti erejét.
Nahát!
– Sokat adok az ön véleményére – mondja az egyik halandó a másiknak, hátsó gondolatok nélkül.
„Hogy jön ez ahhoz, hogy engem dicsérgessen?!” – fordít hátat mérgesen társa.
A háborgásnak így lőn örök dagálya.
Bánat
– Mi minden nem lehetek már, ami lehettem volna! – sóhajtozik nekikeseredésében a tizenéves, megfáradt ember.
Friss ajánlat
– Puha ágy, gulyáságyú és italautomaták. Sorszámosztás! Töltse a hétvégét bankunk előtt, a kies főutcán!
A feledékeny
– Hiába, öregszem. Már nem emlékszem, hogy az imént mit is felejtettem el.
Jövendő
Tegnap ő koszorúzott, ma a másik. Mindketten elégedettek.
Hiszik: jövőjük és megítélésük máris koszorúsabb.
A kép Takács Máté alkotása
2015. február 25., szerda
Életrecept
with
0 Comment
– Igaz a mondás: amelyik ember gondolkodik, az nem harap! A ki nem mondott vélemény nem okoz gondot. Legyünk udvariasak! Az etikett ugyan nem old meg helyettünk semmit, viszont nagyon hasznos. Az kétségtelenül udvariatlan cselekedet, ha ellentmondunk egymásnak, mi több, a felettesünknek. Ha biztatnak, se álljunk kötélnek! Ki gondolja azt komolyan… De ha minden kötél szakad, mondjuk meg nyíltan, keményen, őszintén, ahogy azt el is várják: messzemenően egyetértünk a célokkal, az előttünk álló nagy feladatokkal. E véleményünk mellett nyugodtan kardoskodhatunk. Az ellenvetésekkel pedig ne törődjünk: minden vita csak a kötözködők malmára hajtja a vizet. Hanem hívjuk fel a figyelmet a múló időre, a délutáni futballmeccsre, a hétvégi fehérasztal-találkozóval kapcsolatos halaszthatatlan teendőkre. Mindennél fontosabb a békés, alkotó légkör – ilyen apró praktikákkal meg lehet óvni a nyugalmat. Átszervezés? Egyenlőtlen munkamegosztás, ha nekünk nagyon nem tetszik is? Nem kell izgulni, majd csak lesz valahogy. Ahogy az egyszeri ember is mondta: úgy még nem volt, hogy sehogyan se lett volna. Felesleges feleslegesen tépelődni. Idézek egy másik régi, sokszorosan igazolódott mondást, mely mindőnket eligazíthat: amelyik probléma két nap alatt nem intéződik el magától, azzal már nem is érdemes foglalkozni…
A képen Koó Éva Lídia festménye látható
A képen Koó Éva Lídia festménye látható
2015. február 18., szerda
Szemérmes ajánlások
with
0 Comment
Mottó: Párosan szép az élet. (Ismert mondás, e helyt továbbcsépelem.)
Bölcs gonosz
Nem értem ezt a világot. Naponta olvasok verses és egyéb tudósítást rengeteg szenvedelmes érzésről, melyek többsége csalódásról, elhamarkodott, megbánt elhatározásokról tanúskodik. Előfordult, hogy tőlem is kértek tanácsot. De hogyan lehet az ember okos más ügyében, érzelmi téren? Ám hogy ne terjesszék rólam tanácstalan, mert nyilván tapasztalatban szűkölködő ember hírét, olykor hivatkozni szoktam Szókratész véleményére. Állítólag tanítványai megkérdezték tőle: nem tud-e valami hatásosat az első látásra fellobbanó szerelem ellen? – Hogyne tudnék – mondta a bölcs –, figyelmesen meg kell nézni az illetőt másodszor is.
A kérdések kérdése
– Ússzék, mozogjon többet! – tanácsolja a kolléga orvosa. És még figyelmébe ajánlja a rendszeresebb szexuális életet. Nem véletlenül: tudósok nemrég kimutatták, tovább élnek a nemileg aktív férfiak.
A kolléga most kissé ideges. „A doktor ugyan mondott ezt-azt, de receptjében napot, hetet, hónapot, semmi ilyet nem említett.”
A nagy kérdés, a hiányzó tudás: mennyi legyen a fajlagos, az időegységre jutó ágyba bújás?
Lassan a testtel!
Rejtélyes közlés a bolhapiacon: „Kínálunk: ágyat tartozékkal.”
Na de, hölgyek és urak! Csak nem örülnek akármilyen tartozéknak?!
Méltán idézzük
Vannak, akik kevéssé kedvelik filmjeit, többen nincsenek viszont Woody Allen ellen. Mindőjüknek idézzük a sztár néhány mondását.
Amikor majdhogynem boldog: „Csak az az egy bajom van, hogy nem valaki más vagyok.” Már nem csodálhatjuk mint bajnokot: „Rosszak a reflexeim, múltkor is elütött egy autó, amit két pasi tolt.” Végül, röviden elintézi az örök témát: „Még hogy a szex gusztustalan? Csak ha jól csinálják!”
Célirányos
„Dohányzástól és más szenvedélybetegségtől mentes, rúzstól, parfümtől tartózkodó barátnőt keresek. Jelige: Házasember.”
Közjáték, pengével
Intim estére készült a férj. Kellemetes kívánt lenni, ezért nekilátott, hogy lehúzza kétnapos szakállát. Bosszankodott aztán, mert nem fogott a penge, amit neje vásárolt a kínai piacon.
Baljósan indult a történet, ehhez illően folytatódott. Lefeküdt az ifjú pár, ám kandúr őkelme hiába dorombolt: rosszul nyírt sörtéje nagyon szurkált.
Hölgyeknek szól a tanulság, el nem hallgatom: sohase vegyenek zsilettet a kínai piacon!
Öröm, korai
Hirdetés a rádióban: „Vállalom idős, beteg vagy tehetetlen emberek ellátását.”
Kovácsné rohan, s mert van baja elég, megbocsátható az elhallása: gondozásra lehetetlen emberét ajánlja.
Galambosi Dániel festménye
Bölcs gonosz
Nem értem ezt a világot. Naponta olvasok verses és egyéb tudósítást rengeteg szenvedelmes érzésről, melyek többsége csalódásról, elhamarkodott, megbánt elhatározásokról tanúskodik. Előfordult, hogy tőlem is kértek tanácsot. De hogyan lehet az ember okos más ügyében, érzelmi téren? Ám hogy ne terjesszék rólam tanácstalan, mert nyilván tapasztalatban szűkölködő ember hírét, olykor hivatkozni szoktam Szókratész véleményére. Állítólag tanítványai megkérdezték tőle: nem tud-e valami hatásosat az első látásra fellobbanó szerelem ellen? – Hogyne tudnék – mondta a bölcs –, figyelmesen meg kell nézni az illetőt másodszor is.
A kérdések kérdése
– Ússzék, mozogjon többet! – tanácsolja a kolléga orvosa. És még figyelmébe ajánlja a rendszeresebb szexuális életet. Nem véletlenül: tudósok nemrég kimutatták, tovább élnek a nemileg aktív férfiak.
A kolléga most kissé ideges. „A doktor ugyan mondott ezt-azt, de receptjében napot, hetet, hónapot, semmi ilyet nem említett.”
A nagy kérdés, a hiányzó tudás: mennyi legyen a fajlagos, az időegységre jutó ágyba bújás?
Lassan a testtel!
Rejtélyes közlés a bolhapiacon: „Kínálunk: ágyat tartozékkal.”
Na de, hölgyek és urak! Csak nem örülnek akármilyen tartozéknak?!
Méltán idézzük
Vannak, akik kevéssé kedvelik filmjeit, többen nincsenek viszont Woody Allen ellen. Mindőjüknek idézzük a sztár néhány mondását.
Amikor majdhogynem boldog: „Csak az az egy bajom van, hogy nem valaki más vagyok.” Már nem csodálhatjuk mint bajnokot: „Rosszak a reflexeim, múltkor is elütött egy autó, amit két pasi tolt.” Végül, röviden elintézi az örök témát: „Még hogy a szex gusztustalan? Csak ha jól csinálják!”
Célirányos
„Dohányzástól és más szenvedélybetegségtől mentes, rúzstól, parfümtől tartózkodó barátnőt keresek. Jelige: Házasember.”
Közjáték, pengével
Intim estére készült a férj. Kellemetes kívánt lenni, ezért nekilátott, hogy lehúzza kétnapos szakállát. Bosszankodott aztán, mert nem fogott a penge, amit neje vásárolt a kínai piacon.
Baljósan indult a történet, ehhez illően folytatódott. Lefeküdt az ifjú pár, ám kandúr őkelme hiába dorombolt: rosszul nyírt sörtéje nagyon szurkált.
Hölgyeknek szól a tanulság, el nem hallgatom: sohase vegyenek zsilettet a kínai piacon!
Öröm, korai
Hirdetés a rádióban: „Vállalom idős, beteg vagy tehetetlen emberek ellátását.”
Kovácsné rohan, s mert van baja elég, megbocsátható az elhallása: gondozásra lehetetlen emberét ajánlja.
Galambosi Dániel festménye
2015. február 11., szerda
Felmentő szonett
with
0 Comment
.JPG)
Rideg világ, furcsa, csúnya emberek,
más a színük, a nyelvük sem tetszetős.
Hogyan lettek oly ádáz ellenfelek?
Kívül nő vagy bennünk dúl idegenség?
Sikeres vagy, császár, kinek arca nagy,
mások baját kárörvendve neveted.
Okát persze nem is sejted, naivan:
mert ki mozgat, egyet int, és követed.
Játszanak velünk a távolból jöttek,
hajh, mi mást mondunk mindig, mint akarnánk,
Barabbást zúgta egykor így a tömeg.
Akkor hát tiszták, s nem gyűlölők volnánk?
Nagy ég! Feledjük is „bűnös” tettemet…
Ők vétkesek, a belém bújt szellemek!
2015. február 8., vasárnap
Eltáncolatlan
with
0 Comment
Karácsonyi ajándékként kaptunk jegyet a Vándornaplók című előadásra, az amúgy avatások kapcsán is elhíresült Várkert Bazárba. A Közép-Európa Táncszínház január 29-ére kitűzött műsorát egy rövidebb, majd a szünet utáni hosszabb táncdarab alkotta, melyet már láthattak az érdeklődők a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
A mostani bemutatóig azonban történt egy és más itthon s a szélesebb világban.
A leginkább tragikus fejlemény a francia szatirikus lap szerkesztősége elleni, illetve egy üzletben végrehajtott párizsi terrortámadás volt az év elején. Mint tudjuk, ezt követően a történteket sokféleképpen értékelték, s rengeteg szó esett arról, mit lehet, mit szabad; annyi minden más mellett a sajtószabadságot s a vallások szabad gyakorlását is érintették az érzékenységekre hivatkozók. Számos kijelentés hangzott el illusztris személyektől is a bevándorlás értelmezését, vélt vagy tényszerűnek gondolt adatait illetően. Több állásfoglalás e folyamat korlátozása, illetve szigorítása kapcsán borzolta a kedélyeket. Ugyanakkor például kevesebb fórumon hangzott el egyértelműen: akik gyilkolni, terjeszkedni akarnak, legfeljebb kihasználják az ürügynek kínálkozó lehetőségeket, amúgy azonban semmiben nem engedik korlátozni magukat. Aztán belátható tény az is: százmilliós tömegeket lehet felzaklatni, számukra kijelölt ellenfelekre uszítani szent ideálok bírálata miatt.
Térjünk vissza az előadásra!
Lement az első rész, a közönség kitódult a szünetre. Szinte nem hittem el, ami kicsivel később történt. A majd’ félórás szünet a végéhez ért, s már éppen mentünk volna a folytatásra, amikor megszólalt a sziréna, s hirtelen nagy mozgás kezdődött. A biztonságiak rohanva igyekeztek tenni valami tehetőt. Pillanatok alatt történt minden. Mint hamarosan megtudtuk: az előadás idejére kikapcsolt füstjelző valamitől bekapcsolódott, és víz öntötte el a színháztermet, a gépi berendezéseket, a permettől semmit nem lehetett látni. A folytatásra nem is gondolhattunk.
Természetesen a színház kárpótlást nyújt, a nem várt eseményt átélteknek módjuk lesz megnézni egy másik előadásukat.
Igencsak érdekes kérdés, különösképpen, hogy fentebb megemlítettem a kegyetlen, sok áldozatot hozó merényleteket: mi következett volna a szünet után? A negyvenperces műsorrész a Peregrinus címet kapta, s e szó jelenthet idegent, jövevényt, vándort is. Másként szólva: a bevándorlók, a hazájukból gazdasági vagy politikai okokból eltávozók sorsára gondolhattunk az előadás tárgyaként. Az útkeresőkről, beilleszkedésük nehézségeiről, honvágyról és más fájdalmas, kínzó érzésekről ígérkezett művészi bemutató. Feltehetően a befogadók és az inkább elutasítók, távol tartani igyekvők különböző viselkedésére, például a kenyérféltő indulatokra is következő reakciókkal együtt.
Nyugtáztam: a nagyszerű táncos társulat igen aktuálissá vált témáról táncolta volna el, amit mi, hoppon maradtak látni szerettünk volna…
A képen egy pillanat, korábban rögzített videofelvételről.
A mostani bemutatóig azonban történt egy és más itthon s a szélesebb világban.
A leginkább tragikus fejlemény a francia szatirikus lap szerkesztősége elleni, illetve egy üzletben végrehajtott párizsi terrortámadás volt az év elején. Mint tudjuk, ezt követően a történteket sokféleképpen értékelték, s rengeteg szó esett arról, mit lehet, mit szabad; annyi minden más mellett a sajtószabadságot s a vallások szabad gyakorlását is érintették az érzékenységekre hivatkozók. Számos kijelentés hangzott el illusztris személyektől is a bevándorlás értelmezését, vélt vagy tényszerűnek gondolt adatait illetően. Több állásfoglalás e folyamat korlátozása, illetve szigorítása kapcsán borzolta a kedélyeket. Ugyanakkor például kevesebb fórumon hangzott el egyértelműen: akik gyilkolni, terjeszkedni akarnak, legfeljebb kihasználják az ürügynek kínálkozó lehetőségeket, amúgy azonban semmiben nem engedik korlátozni magukat. Aztán belátható tény az is: százmilliós tömegeket lehet felzaklatni, számukra kijelölt ellenfelekre uszítani szent ideálok bírálata miatt.
Térjünk vissza az előadásra!
Lement az első rész, a közönség kitódult a szünetre. Szinte nem hittem el, ami kicsivel később történt. A majd’ félórás szünet a végéhez ért, s már éppen mentünk volna a folytatásra, amikor megszólalt a sziréna, s hirtelen nagy mozgás kezdődött. A biztonságiak rohanva igyekeztek tenni valami tehetőt. Pillanatok alatt történt minden. Mint hamarosan megtudtuk: az előadás idejére kikapcsolt füstjelző valamitől bekapcsolódott, és víz öntötte el a színháztermet, a gépi berendezéseket, a permettől semmit nem lehetett látni. A folytatásra nem is gondolhattunk.
Természetesen a színház kárpótlást nyújt, a nem várt eseményt átélteknek módjuk lesz megnézni egy másik előadásukat.
Igencsak érdekes kérdés, különösképpen, hogy fentebb megemlítettem a kegyetlen, sok áldozatot hozó merényleteket: mi következett volna a szünet után? A negyvenperces műsorrész a Peregrinus címet kapta, s e szó jelenthet idegent, jövevényt, vándort is. Másként szólva: a bevándorlók, a hazájukból gazdasági vagy politikai okokból eltávozók sorsára gondolhattunk az előadás tárgyaként. Az útkeresőkről, beilleszkedésük nehézségeiről, honvágyról és más fájdalmas, kínzó érzésekről ígérkezett művészi bemutató. Feltehetően a befogadók és az inkább elutasítók, távol tartani igyekvők különböző viselkedésére, például a kenyérféltő indulatokra is következő reakciókkal együtt.
Nyugtáztam: a nagyszerű táncos társulat igen aktuálissá vált témáról táncolta volna el, amit mi, hoppon maradtak látni szerettünk volna…
A képen egy pillanat, korábban rögzített videofelvételről.
2015. február 4., szerda
Proszit!
with
0 Comment
Sok szó esik napjainkban az egészséges étkezés részeként ajánlott napi egy deci vörösborról. Ami azt illeti, az egészséget még inkább szolgálhatja a biobor néven említett készítmény, bár nem tudom, napjainkban ez pontos megfogalmazás-e. Az EU biorendelete (hacsak meg nem változott) nem is ezen a néven említi, hanem bioszőlőből készült borról beszél. Egy biztos, a minősítéskor ezeknél is fontos szempont a nehézfém- és növényvédőszer-tartalom.
A szárazabb felvezetés után is maradunk kicsit a gyártási teendőknél. A rejtelmekbe túlságosan nem belemélyedve (igaz, eléggé okosak sem vagyunk hozzá) elmondható: a kívánalmaknak megfelelő szőlőtermesztési-feldolgozási rendszerből kinyert alapanyagot biotechnológiai módszerrel alakítják pezsgővé. A szekszárdi borvidéken alkalmazott módszer szerint: a csak természetes (biofil) anyagok felhasználásával a pezsgő erjesztését végző élesztősejteket pár milliméter átmérőjű gyöngyöcskékbe csomagolják be. Mégpedig úgy, hogy onnan nem tudnak kiszabadulni, ám életképességüket megőrzik.
A korábban főleg külföldön népszerű termékeket feltehetően itthon is mind többen megszerették. Rossz nyelvek (?) szerint hatásuk különösképpen jól érvényesül a hölgyek körében, amelyre igazolásul a nóta sorait idézik: „Bor, bor, bor, de jó ez a biobor… Ha az asszony kér belőle, félreáll a kontya tőle…”
Ámde, ha ez be is következik, nincs ok bánkódásra; javasoljuk megszívlelni a nóta folytatását: „Ha az asszony sokat iszik, józanodni ágyba teszik…”
Egészségünkre!
A képen Kern Hermann Ármin festménye látható
A szárazabb felvezetés után is maradunk kicsit a gyártási teendőknél. A rejtelmekbe túlságosan nem belemélyedve (igaz, eléggé okosak sem vagyunk hozzá) elmondható: a kívánalmaknak megfelelő szőlőtermesztési-feldolgozási rendszerből kinyert alapanyagot biotechnológiai módszerrel alakítják pezsgővé. A szekszárdi borvidéken alkalmazott módszer szerint: a csak természetes (biofil) anyagok felhasználásával a pezsgő erjesztését végző élesztősejteket pár milliméter átmérőjű gyöngyöcskékbe csomagolják be. Mégpedig úgy, hogy onnan nem tudnak kiszabadulni, ám életképességüket megőrzik.
A korábban főleg külföldön népszerű termékeket feltehetően itthon is mind többen megszerették. Rossz nyelvek (?) szerint hatásuk különösképpen jól érvényesül a hölgyek körében, amelyre igazolásul a nóta sorait idézik: „Bor, bor, bor, de jó ez a biobor… Ha az asszony kér belőle, félreáll a kontya tőle…”
Ámde, ha ez be is következik, nincs ok bánkódásra; javasoljuk megszívlelni a nóta folytatását: „Ha az asszony sokat iszik, józanodni ágyba teszik…”
Egészségünkre!
A képen Kern Hermann Ármin festménye látható
2015. február 1., vasárnap
Lelkes jegesek
with
0 Comment
A tél közepén járunk, végre komolyabb hóesést is átéltünk már, és siklunk vígan a jégen. Ahol is…
Ahol is a különböző korúak békésen megférnek egymás mellett. A kisebb gyerekeket nagy igyekezettel vezetik szüleik. Nem könnyű, hiszen a jó melegen felöltöztetett fiókák sokszor esnek el, úgy tetszik, néhányan élvezik is a gyakori lepottyanást. Ezt felmenőikkel megbeszéljük, s körözünk tovább, a megszokott irányban.
Hanem aztán elér engem is az óvatosságom miatt ritkán előforduló baleset: térdre esem egy jégsebhely miatt.
– Ó, ó! – sajnálkoznak a felnőttebbek.
Miközben feltápászkodom, férfiasan viselkedve enyhíteném a bajt: – Nem az a gond, hogy fáj egy kicsit, de ezzel az agyonnyúzott, recsegős-ropogós térddel jobb lett volna nem elesnem…
Amire, mondhatnánk, egyedi, a sajgást enyhítő válasz érkezik:
– Lehet, hogy éppen most került helyére minden…
Már szép számban korcsolyázunk a bekerített kis téren, élvezve a csípős hidegben a csúszkálás, forgás, suhanás örömét. Többen egyenest a sebesség megszállottjaiként vetekednek, vagy éppen igyekeznek elcsípni egymást. A fogócskázás a jégen is kedvelt játék.
A zene felerősödik, ritmusára mintha tempót váltana a jégpálya népe. Két tizenéves lány roppant ügyesen és gyorsan cikázva húz el a többiek között. Aztán kiállnak a korlát mellé, némi pihenésre. Melléjük érve mondom nekik, hogy elneveztem őket Szélvész-kisasszonyoknak. Csodálkozva fogadják.
Egy körrel később, még mindig az elkeresztelésen töprengve, egyikük megkérdezi:
– És tessék mondani, ez jó vagy rossz?
Meglepődöm, mert azt vártam volna, hogy kedveskedőnek tartják majd az adományozott nevet, de legalább valamilyen mesebeli alakra asszociálnak. Megfontoltan válaszolok:
– Az, hogy ilyen remekül koriztok, bizony jó, viszont a kissé bizonytalanokból kiváltott cseppnyi riadalmat tekintve, nem annyira…
Újabb zeneszám kezdődik, a hangulat egyre jobb; a lányok is visszalendülnek a sodrásba – úgy lehet, picit még mindig tanácstalanok…
Apró gyermeket okít anyuka, de nagyon nehezen boldogul vele, a jég folyton kicsúszik a kicsi lába alól. Segítőkészen mondok egy-két szót, lábtartásról s egyebekről, elvégre, mint fentebb írtam: esni már magam is elég jól tudok.
A következő körben melléjük érve, látom, az apuka is felzárkózott, két oldalról segítik a kis igyekvőt.
Csak kibukik belőlem pár szó, például, hogy kis előrehajlás nem ártana.
Nincs válasz, egy hangot sem hallani, hát amúgy bocsánatkérőn megjegyzem:
– Csak gondolkoztam…
– Mi is szoktunk… – érkezik most rögtön a felelet.
– Nem is azért mondtam… – felelem meglepődve zavaromban, s gyorsan elcsúszom mellőlük.
Később jutott csak eszembe, nem jól reagáltam. Gratulálnom kellett volna az úrnak, mert – engem ilyen szépen még soha el nem küldtek…
Ahol is a különböző korúak békésen megférnek egymás mellett. A kisebb gyerekeket nagy igyekezettel vezetik szüleik. Nem könnyű, hiszen a jó melegen felöltöztetett fiókák sokszor esnek el, úgy tetszik, néhányan élvezik is a gyakori lepottyanást. Ezt felmenőikkel megbeszéljük, s körözünk tovább, a megszokott irányban.
Hanem aztán elér engem is az óvatosságom miatt ritkán előforduló baleset: térdre esem egy jégsebhely miatt.
– Ó, ó! – sajnálkoznak a felnőttebbek.
Miközben feltápászkodom, férfiasan viselkedve enyhíteném a bajt: – Nem az a gond, hogy fáj egy kicsit, de ezzel az agyonnyúzott, recsegős-ropogós térddel jobb lett volna nem elesnem…
Amire, mondhatnánk, egyedi, a sajgást enyhítő válasz érkezik:
– Lehet, hogy éppen most került helyére minden…
Már szép számban korcsolyázunk a bekerített kis téren, élvezve a csípős hidegben a csúszkálás, forgás, suhanás örömét. Többen egyenest a sebesség megszállottjaiként vetekednek, vagy éppen igyekeznek elcsípni egymást. A fogócskázás a jégen is kedvelt játék.
A zene felerősödik, ritmusára mintha tempót váltana a jégpálya népe. Két tizenéves lány roppant ügyesen és gyorsan cikázva húz el a többiek között. Aztán kiállnak a korlát mellé, némi pihenésre. Melléjük érve mondom nekik, hogy elneveztem őket Szélvész-kisasszonyoknak. Csodálkozva fogadják.
Egy körrel később, még mindig az elkeresztelésen töprengve, egyikük megkérdezi:
– És tessék mondani, ez jó vagy rossz?
Meglepődöm, mert azt vártam volna, hogy kedveskedőnek tartják majd az adományozott nevet, de legalább valamilyen mesebeli alakra asszociálnak. Megfontoltan válaszolok:
– Az, hogy ilyen remekül koriztok, bizony jó, viszont a kissé bizonytalanokból kiváltott cseppnyi riadalmat tekintve, nem annyira…
Újabb zeneszám kezdődik, a hangulat egyre jobb; a lányok is visszalendülnek a sodrásba – úgy lehet, picit még mindig tanácstalanok…
Apró gyermeket okít anyuka, de nagyon nehezen boldogul vele, a jég folyton kicsúszik a kicsi lába alól. Segítőkészen mondok egy-két szót, lábtartásról s egyebekről, elvégre, mint fentebb írtam: esni már magam is elég jól tudok.
A következő körben melléjük érve, látom, az apuka is felzárkózott, két oldalról segítik a kis igyekvőt.
Csak kibukik belőlem pár szó, például, hogy kis előrehajlás nem ártana.
Nincs válasz, egy hangot sem hallani, hát amúgy bocsánatkérőn megjegyzem:
– Csak gondolkoztam…
– Mi is szoktunk… – érkezik most rögtön a felelet.
– Nem is azért mondtam… – felelem meglepődve zavaromban, s gyorsan elcsúszom mellőlük.
Később jutott csak eszembe, nem jól reagáltam. Gratulálnom kellett volna az úrnak, mert – engem ilyen szépen még soha el nem küldtek…
2015. január 25., vasárnap
Ártalmak idejére
with
0 Comment
Mottó: A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket. (Henry James)
Egykor és ma
Kié a televízió? A rendszer változásakor, szóval a kezdetek kezdetén, vitaműsor indult a TV-ben. Összesen 6219 szervezet, egyesület, mozgalom képviselői ültek össze hangulatos eszmecserére. Hihető.
A felkonferálás alatt több millió néző felállt, kikapcsolta készülékét. Ez is hihető.
Napjainkban izgalmas beszámolók, a valóságot sűrűn szondázó riportok zúdulnak végig a csatornákon. Minden nagyon jó, s egyre jobb lesz, mindennel meg is lehetünk elégedve.
Az emberek ülnek és révedeznek.
Persze, hogy hihető. Most is övék a képernyő.
Ismerős kérdések, új válaszok
– Hányas vagy? Hatvannyolcas? Akkor mi már félszavakkal is megsértjük egymást.
…
– Hányas vagy? Mindegy is. Mi ezer szóból sem értjük meg egymást… Mi nem értünk a szóból.
Öröm
Este van. Mindenki hazaért. Megvacsoráznak, majd a család aludni tér. Lefekvés után végiggondolják, mi is volt aznap. Aztán elégedetten hunyják le szemüket – amit igazán megértünk.
Ma is megúszták infarktus nélkül.
Nehéz megérteni
Útlezárással tiltakoztak a balmazújvárosiak a helyi önkormányzat által bevezetett földadó ellen. Az érdekes ebben: az agrártárca egyetért a tüntető földművesekkel. Nyilván egy vezetőnek sem jutott eszébe, hogy a helybéliek mi miatt szegényedtek el. Az esemény kapcsán egy kommentelő azt írta: „Balmazújvárosnak kell a pénz, hát adóztat. Nehéz megérteni, hogy ez egy helyi probléma?”
Több nappal korábban értesülhettünk: tizenhárom Tesco-üzlet hamarosan biztosan lehúzza a rolót. E következményt maga a nemzetgazdaság miniszter „egyedi vállalati problémák” okával magyarázta. Nyilvánvalóan ezzel támpontot adott: hogyan értékelendők a vasárnapi zárva tartás miatt is várható további kereskedelmi leállások.
Minden világos. Létezik például a nem megszorító adók terebélyesedő rendszere, s vannak, lesznek a helyi, egyedi vállalati problémák.
Emlék
Párbeszéd a közelmúltból.
– Gyűjtök még pár ezret a kriptámhoz …
– Miért sietsz?
– Tudhatnád, veszélyeztetett generáció vagyunk. A bajok csak gyűlnek – a negyvenesek korán halnak.
Kérdezz helyesen!
– Ki kér szót? – A kérdés után nyomasztó csend.
– Ki nem kér szót? – kérdezte legközelebb az elnök.
Elképesztő a hatás: a karok mind a levegőben.
Helyes kérdésfeltevés, megfelelő aktivitás – hangzott ezután a kommentár.
Kinek mi jár?
Biztosítókat foglalkoztató kérdés: jár-e annak kártérítés, akit a saját okossága vakított el? Netán lehet keresnivalójuk azoknak is, akik emiatt pórul jártak?
Nyerteseink a helyes megfejtés jutalmaként újabb kérdésre válaszolhatnak!
Egykor és ma
Kié a televízió? A rendszer változásakor, szóval a kezdetek kezdetén, vitaműsor indult a TV-ben. Összesen 6219 szervezet, egyesület, mozgalom képviselői ültek össze hangulatos eszmecserére. Hihető.
A felkonferálás alatt több millió néző felállt, kikapcsolta készülékét. Ez is hihető.
Napjainkban izgalmas beszámolók, a valóságot sűrűn szondázó riportok zúdulnak végig a csatornákon. Minden nagyon jó, s egyre jobb lesz, mindennel meg is lehetünk elégedve.
Az emberek ülnek és révedeznek.
Persze, hogy hihető. Most is övék a képernyő.
Ismerős kérdések, új válaszok
– Hányas vagy? Hatvannyolcas? Akkor mi már félszavakkal is megsértjük egymást.
…
– Hányas vagy? Mindegy is. Mi ezer szóból sem értjük meg egymást… Mi nem értünk a szóból.
Öröm
Este van. Mindenki hazaért. Megvacsoráznak, majd a család aludni tér. Lefekvés után végiggondolják, mi is volt aznap. Aztán elégedetten hunyják le szemüket – amit igazán megértünk.
Ma is megúszták infarktus nélkül.
Nehéz megérteni
Útlezárással tiltakoztak a balmazújvárosiak a helyi önkormányzat által bevezetett földadó ellen. Az érdekes ebben: az agrártárca egyetért a tüntető földművesekkel. Nyilván egy vezetőnek sem jutott eszébe, hogy a helybéliek mi miatt szegényedtek el. Az esemény kapcsán egy kommentelő azt írta: „Balmazújvárosnak kell a pénz, hát adóztat. Nehéz megérteni, hogy ez egy helyi probléma?”
Több nappal korábban értesülhettünk: tizenhárom Tesco-üzlet hamarosan biztosan lehúzza a rolót. E következményt maga a nemzetgazdaság miniszter „egyedi vállalati problémák” okával magyarázta. Nyilvánvalóan ezzel támpontot adott: hogyan értékelendők a vasárnapi zárva tartás miatt is várható további kereskedelmi leállások.
Minden világos. Létezik például a nem megszorító adók terebélyesedő rendszere, s vannak, lesznek a helyi, egyedi vállalati problémák.
Emlék
Párbeszéd a közelmúltból.
– Gyűjtök még pár ezret a kriptámhoz …
– Miért sietsz?
– Tudhatnád, veszélyeztetett generáció vagyunk. A bajok csak gyűlnek – a negyvenesek korán halnak.
Kérdezz helyesen!
– Ki kér szót? – A kérdés után nyomasztó csend.
– Ki nem kér szót? – kérdezte legközelebb az elnök.
Elképesztő a hatás: a karok mind a levegőben.
Helyes kérdésfeltevés, megfelelő aktivitás – hangzott ezután a kommentár.
Kinek mi jár?
Biztosítókat foglalkoztató kérdés: jár-e annak kártérítés, akit a saját okossága vakított el? Netán lehet keresnivalójuk azoknak is, akik emiatt pórul jártak?
Nyerteseink a helyes megfejtés jutalmaként újabb kérdésre válaszolhatnak!
A kép Péter Ildikó munkája, a Határok című kiállításáról.
2015. január 14., szerda
Csak egyszerűen
with
0 Comment
Hirdetésben volt olvasható: "Független lányt bentlakással felveszek házvezetőnőnek." Rákérdezésre kiderült, az úr éjszakára is adna elfoglaltságot alkalmazottjának. A további érdeklődésből megtudhattuk, miért nem társat keres; randevúzni ideje, feleségre pénze nincsen. "Tudja maga, hogy mennyibe kerül ma egy feleség?"
Más. Számos graffiti közt gyönyörű zöld nő pucérkodik a kerítésen. Domborítása remekmű. Ajánlja magát: eléje kell néha állni, naponta többször megcsodálni.
Emlékezetes film. Bóklászó ember, füttyszavára felelő szerkentyűt talált: arcot, piros szájjal. Beleszeretett, babusgatta. Valahányszor igénye támadt, csak füttyentett, s a vallomást máris hallhatta: Ájlavjú... Ájlavjú... Ájlavjú. A végzet, a zöld szemű szörnyeteg, a féltékenység képében így is utolérte: Piros Száj más füttyét is odaadóan fogadta. Ájlavjú - szólt a céda.
Lám, lám, ez is nehéz - az egyszerűen megoldott érzelmi lét.
A kép Angel Boligan karikatúrája
Más. Számos graffiti közt gyönyörű zöld nő pucérkodik a kerítésen. Domborítása remekmű. Ajánlja magát: eléje kell néha állni, naponta többször megcsodálni.
Emlékezetes film. Bóklászó ember, füttyszavára felelő szerkentyűt talált: arcot, piros szájjal. Beleszeretett, babusgatta. Valahányszor igénye támadt, csak füttyentett, s a vallomást máris hallhatta: Ájlavjú... Ájlavjú... Ájlavjú. A végzet, a zöld szemű szörnyeteg, a féltékenység képében így is utolérte: Piros Száj más füttyét is odaadóan fogadta. Ájlavjú - szólt a céda.
Lám, lám, ez is nehéz - az egyszerűen megoldott érzelmi lét.
A kép Angel Boligan karikatúrája
