Utórezgés

Mondd, mivé lesz így a régi barátság,
az ember maga elől is menekül.
Egykor kiálltunk egymásért, hogy lássák,
összetartozunk, nem vagyunk egyedül.

Engedtük, hogy hamvadó vágyak között
csillapodjon a varázs, ami éltet         
utórezgésként a csillagok fölött,        
ahová ember vissza sose térhet.      

Mégis szólnod kell, tárd fel neki magad,
széthull minden, csak barátság marad,
egekig repít új lombot-hozónak

éltető fénye lesz a tiszta szónak.
Mindegy, ki kezdi, ha a szív összeért .
Ne várj köszönetet a köszönetért.