Földi léted rövid állomás, az elmúlás
már kezdettől fogva fejed felett lebeg
Mégis gyarlóság rettegned, hisz utad
hosszát úgyis sorsod határozza meg
Ne számold, hány lépésed van, arra
ügyelj, hogy mi marad hátad mögött
A halál átjáró, s a lélek folytatja vég
nélküli vándorútját a csillagok között
Úgy élj e földön, hogy méltón térhess
vissza oda, ahol minden megszületett
A végső percben fogadd méltósággal,
hogy ennyi volt, s most bevégeztetett
