Mint bomba robbant belém a felismerés,
szilánkra hulltak az igazságok,
a meg nem értésből fakadó
hiába szólás, az elavult kiáltások.
Érzem,
most más úton járunk.
Nem a közös köt össze, két
üresre fosztott telket,
itt a kétségből font hínár,
ott dúlnak az önpusztító sejtek,
ezek rakódnak össze látszattá,
csak mintha híddá,
s múlnak a percek
lehullva szénatommá.
Valami ég, valami fáj itt legbelül.
De, nem mondom el,
ne tudd,
haladj tovább,
vigyen az út, arra, hol színes a táj,
a kopár,
mindennapi unalom,
nem vet majd árnyékot utadon.
Majd játszom, hogy minden rendben,
virág virít, zöldell a fű,
kopaszra tépett rengetegben.
Veszek madarat ,
csicsergőt, fényest,
tanítsa meg nekem az élet felséges
voltát,
akkor tán látom a fájdalom holtát,
mit a csend,
a néma repesztett belém,
sebes-űr tátong szívem helyén.
Csak olvasom és alig tudok kiszakadni abból a körből, amelybe a versed visz.
VálaszTörlésA múltkor pontosan ezt hiányolták.
VálaszTörlésMost legalább nem mondható rá, hogy lenyugszik a vége.
(én is csak nehezen)
Aki ilyet tud írni, az ne akarjon megnyugodni.
VálaszTörlésKöszönöm a jókívánságot. ;;)
VálaszTörlésNagyszerű ritmusban komoly és mély érzelmeket jársz körbe Kedves Éva. Örülök, hogy olvashattalak...)))
VálaszTörlésÉn köszönöm, László, hogy elolvastad, és az, hogy tetszik is, külön öröm nekem.
VálaszTörlés;;)
...nekem is tetszik...de...lenne egy-két névelő amit elhagynék...pl. alulról a 4. sorban...
VálaszTörlésKöszönöm Zoli, Balázs talán kijavítja:)
VálaszTörlésJa, írjam át a verset, vagy mi?:)
VálaszTörlésNem jó Balázs?
VálaszTörlésAjjaj, ne tedd, akkor inkább töröljük.
"fájdalom a holtát,"
Innen, ha kivennéd az a betűt, egyenlőre elég lenne.
Köszi:)
Ok, értem. Csak te írtad, hogy "Balázs talán kijavítja" - de pontosan nem hangzott el, hogy mit. Illetve, hogy jóváhagytad Matyó javaslatát.:)
VálaszTörlésMindegy, javítva. Isten mentsen, hogy bármit is töröljünk!:)
A bomba-hasonlaton kívül minden a helyén van. Nekem tetszik! (De ezt már jeleztem.)
VálaszTörlésKöszönöm Balázs!
VálaszTörlésNem ismersz, én hajlamos vagyok ilyesmire!
Sipp-supp, és kész.
:)
Kedves Erzsikém!
VálaszTörlésHa azt éreztem:(
Tényleg!
Ne tudd meg milyen érzés.
Évám, a véleményem:
VálaszTörlésA közember érezheti és mondhatja is ÍGY, a költőnek viszont csak éreznie szabad ezt... :)) Kifejeznie másként kellene...
Köszönöm, és tudod adok a véleményedre.
VálaszTörlésMegteszem, amit tudok.
Csak nem most:((
Jó lenne, ha más is véleményezné, nem biztos, hogy az én erre vonatkozó meglátásom a helyes! :)
VálaszTörlésJó lenne...de ez sajnos nem kívánságműsor.
VálaszTörlésMár a cím is nagyon izgatott. Nem szokványos, nem általános. Felkelti az érdeklődést. Ilyenek az igazi költői megoldások.:)
VálaszTörlésA szöveg egyébként nagyon jó. Nagyon szépen végigvitted a hangulatod. Kifejező és megindító szöveg. Nagyon jó!
Egy ponton pontosítanék:
"szilánkra hulltak az igazságok,"
Itt helyesebbnek tartom, hogy szilánkokra hulltak, mert nem egy szilánkra hulltak.
Ezen kívül annyi az észrevételem, hogy nekem furcsa a tördelés.
Jobban is el lehetett volna osztani a sorokat szerintem.
Köszönöm Balázs!
VálaszTörlésIgazad van a szilánkokat illetően. Nyelvtanilag úgy helyes, ha lehetséges kérlek javítsd:)
A tördelésnél, hogyan is gondolod?
Még jobban tagoljam a sorokat?