Szöszke szöcske

A szöszke szöcske,
gyorsan pattant tova,
mert megszúrta a kaktusz kusza bokra.

Lábát búsan lógatja.
- Zerge lábam hova lett?
Most már hogyan szökdelek?

A szöszke szöcske,
bánata mégis elszállt,
mert a bús bagollyal
naphosszat, csak sírtak, ríttak, panaszkodtak.

A két bánatos lélek egymásra talált,
sóhajuk naponta felszállt.
Észre sem vették,
megjött a borús tél.

A két barát összebújt, melegedett.
Még a napsugár is rájuk nevetett.
A kis szöszke szöcske,
végre boldogságra lelt.

Álmomban

Álmomban egy vörös bíbort láttam,

egy süllyedő város gyomrában jártam.

Hullott a vér, dübörgött a gyilok,

új jövő reményében.

Hatalmat kíván mindenki, csellel vagy háborúval.

Nem számít emberélet, fájdalom és kín.

Változás csak így lehet?- kérdezi egy ember,

de senki nem felel.

A tervek romba dőltek, egy nap, de mennyi vér!

Temetnek, hantolnak.

A süllyedő város gyomrában véget ért az iszonyat.

de a holnap vajon mit ígér?

Újra kezdődhet minden, mert a körforgás véget nem ér.

Új erők támadhatnak ismét,

az út pedig nem lesz más,

mint amit elődeik hagytak.