Tövisek

Mottó: Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?    
(George Eliot)
                                                                                                                                                                                    

Bölcselkedők

A pesszimista:
– Nincs az a jótétemény, amit rosszindulatként magyarázni ne lehetne.
A még pesszimistább:
– Nincs az a rosszakarat, amely a szende ártatlanság álcáját felölteni ne tudná.


Jellemvonás

Páratlan készséggel megáldott, törekvő ember. Mások gyengeségéből meríti erejét.


Nahát!

– Sokat adok az ön véleményére – mondja az egyik halandó a másiknak, hátsó gondolatok nélkül.
„Hogy jön ez ahhoz, hogy engem dicsérgessen?!” – fordít hátat mérgesen társa. 
A háborgásnak így lőn örök dagálya.


Bánat

– Mi minden nem lehetek már, ami lehettem volna! – sóhajtozik nekikeseredésében a tizenéves, megfáradt ember.


Friss ajánlat

– Puha ágy, gulyáságyú és italautomaták. Sorszámosztás! Töltse a hétvégét bankunk előtt, a kies főutcán!


 A feledékeny

– Hiába, öregszem. Már nem emlékszem, hogy az imént mit is felejtettem el.


Jövendő

Tegnap ő koszorúzott, ma a másik. Mindketten elégedettek.
Hiszik: jövőjük és megítélésük máris koszorúsabb.



A kép Takács Máté alkotása