Az iskola folyosóját ellepték az ünneplőbe öltözött , szebbnél szebb csokrokat szorongató diákok.Köztük még szeretteiket megtalálni vágyó felnőttek dulakodtak, nyomultak szemben a tömeggel. Hiába a jó szervezés, mindig vannak ilyenek.
A 12 B ajtajában egy videós férfi közeledett a terem belseje felé. Igyekeznie kellett, mert Barbi és Anett nemsokára útnak indul...A NAGY ÉLET felé...
Az ikrek az előbb még könnyes szemmel hallgatták az osztályfőnök útravaló szavait, de már felszabadulva mosolyogtak Robira, és nem kis büszkeséggel
mutogatták virágaikat a kamerának. A közgazdasági suli jó alapot adott ahhoz, hogy tovább folytathassák álmaikat. Világosszürke kosztümjeik szélén széles fehér szalag
világított, összhangban a fiúk fehér inges öltönyeivel. Apáék már kifelé tartottak, de Robinak még dolga volt: Mamáékat is feltétlenül meg kell örökíteni. Ők már csak tudják,
mekkora érték lesz ez pár év múlva. András! szólt oda anya a férjének- szólj mamáéknak, hogy a jobb oldalon maradjanak,, innen talán többet látunk. (Apának ez dupla ünnep,
hiszen ma van a születésnapja.) De nem is ezért volt annyira meghatódva. 3 nővére mindegyik a főiskolán tanult, csak ő maradt asztalos. Hiába szerette nagyon a szakmáját,
a 60 as évek falvaiban-jó szokás szerint a "gyereknek" kellett támogatnia a lánytestvéreket, és ez alól ő sem volt kivétel.A legkisebbet sokáig támogatta.
mutogatták virágaikat a kamerának. A közgazdasági suli jó alapot adott ahhoz, hogy tovább folytathassák álmaikat. Világosszürke kosztümjeik szélén széles fehér szalag
világított, összhangban a fiúk fehér inges öltönyeivel. Apáék már kifelé tartottak, de Robinak még dolga volt: Mamáékat is feltétlenül meg kell örökíteni. Ők már csak tudják,
mekkora érték lesz ez pár év múlva. András! szólt oda anya a férjének- szólj mamáéknak, hogy a jobb oldalon maradjanak,, innen talán többet látunk. (Apának ez dupla ünnep,
hiszen ma van a születésnapja.) De nem is ezért volt annyira meghatódva. 3 nővére mindegyik a főiskolán tanult, csak ő maradt asztalos. Hiába szerette nagyon a szakmáját,
a 60 as évek falvaiban-jó szokás szerint a "gyereknek" kellett támogatnia a lánytestvéreket, és ez alól ő sem volt kivétel.A legkisebbet sokáig támogatta.
Az igazgatónő elbocsátó szavai után egy vers következett. "kívánom, hogy olyan legyen az életetek, hogy ne úgy kelljen visszaemlékeznetek, mint a múltatok legszebb
4 évére- ezt már az Szmk elnök mondta, aki nem csak a kirándulásokban, de a jutalmazásoknál is sokat segített. Mögötte feltűnt a táblán egy szép idézet:
4 évére- ezt már az Szmk elnök mondta, aki nem csak a kirándulásokban, de a jutalmazásoknál is sokat segített. Mögötte feltűnt a táblán egy szép idézet:
"minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni"
- Apának könnyes lett a szeme.. apa sír! Barbi oldalba lökte Anettet. Még sosem látta így az apját..Inkább örülnie kéne, nem? De hiszen örült. A két lány nem tudhatta,
hány év küzdelme gyülemlett fel András lelkében.Halványan azért sejtették, hogy egészen kicsi korukban, munka mellett kellett bepótolnia mindazt, amit ők most
szabadon élvezhettek. És szabadon választhattak..Apjuk, mint oly sok szülő, a gyermekeiben élte meg azt, amire oly régen vágyott.
hány év küzdelme gyülemlett fel András lelkében.Halványan azért sejtették, hogy egészen kicsi korukban, munka mellett kellett bepótolnia mindazt, amit ők most
szabadon élvezhettek. És szabadon választhattak..Apjuk, mint oly sok szülő, a gyermekeiben élte meg azt, amire oly régen vágyott.
Az ünnepségen még kiosztották a jutalomkönyveket.Aztán felcsendült a legszebb búcsúdal, amit életében hallott.:
"kell még egy szó, mielőtt mennél..
kell még egy szó,ami végig elkísér.."
Anya lábujjhegyen odament, és ujja hegyével óvatosan letörölte a könnyeket.
Megható, sokak által átélt élmények beszámolójaként olvastam ezt, s pont ezért én inkább a blogbejegyzések közé sorolnám, bár lehet sejteni, hogy nem valós történet ez, de akár meg is történhetett. Szép megemlékezés azokról, akik lemondtak saját boldogságukról gyermekeik, szeretteik kedvéért és megdolgoztak azért, hogy ők "szabadon választhassanak". Akaratlanul is felmerült bennem, hogy régen bizony elég volt az is, ha a gyermek eljut az érettségiig, ma viszont ez csupán előfeltétele annak, hogy hosszú évekig lehessen még koptatni a padot. De ez más téma.
VálaszTörlésAz írás tartalmának szépsége ellenére sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy az írás számomra kidolgozatlannak hat. Mintha csupán vázlat lenne. Így sajnos kevésnek érzem ezt.
Kedves Gyöngyi! Bár írásaimnak mindig van valós magja, szándékosan nincs egyesszámban írva.(!)..nem én vagyok a fontos, hanem az amit érzékeltetni akartam-talán ezért sikerült ilyenre, nem akartam túl ragozni a dolgot.. de köszönöm , hogy nem csak olvastál, biztosan van igazad abban , hogy nincs eléggé kidolgozva.Én minden kritikát szívesen veszek, és megfontolok.
VálaszTörlésÜdvözlettel zsovirisz