Cili cica reggelije

Kicsi falu szélső házában lakott egy öreg néni. Volt neki egy Cili nevű cicája. Olyan fekete volt, mint a korom. Sötétben, ha szemei nem villogtak volna zölden, akkor emberfia soha nem látta volna meg, hogy Cili cica is a közelben ólálkodik.

Ez a nagy bajuszú, négylábú jószág arról volt híres, hogy olyan rest volt, hogy az egész faluban nem akadt párja. Reggeltől estig csak a sparhelt alá készített faládában szeretett lustálkodni, és onnan kémlelni a nagyvilágot. Mihelyt Mari néni – mert így hívták a gazdáját – valami ennivaló után kajtatott a spejzban, mindjárt kiugrott a ládából és az öregasszony lábához dörzsölve szőrös arcát követelte jussát. Mintha csak azt mondta volna: „Én is megéheztem. Kérek enni!”

Mari néni jószívű volt és mindig adott neki is valamit. Hol egy kis szalonna véget, vagy a tálkájába öntött langyos tejet, amit Cili cica nagyon szeretett. Olyan boldogan tudta lafatyolni, hogy öröm volt nézni.

Egyszer az öregasszony megharagudott macskájára. A harag oka pedig a következő volt. A kicsinyke házban úgy elszaporodtak az egerek, hogy, ami az útjukba került, azt mindent megrágtak. Nem kíméltek semmit. Mari néni hiába kérte Cili cicát, hogy tegyen rendet a házban, az még csak a füle botját sem mozdította. Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtak neki. Kényelmesen végigdőlt a faládában és vidáman aludt, mint egy kisded.

-Na várjál csak, te lusta macska! – mondta dühösen az öregasszony –Jössz, te még az én utcámba. Könyörögsz, hogy adjak reggel finom, langyos tejecskét. Addig nem kapsz reggelit, míg az egerek el nem tűnnek a házamból.

Cili cica mit sem tudott Mari néni elhatározásáról. Amikor reggel lett és gazdája jóízűen falatozni kezdett, macsek is az asztalhoz somfordált és kért egy katonát a szalonnából és a friss cipóból.

Hej, de nagyon elcsodálkozott, amikor látta, hogy ma reggel nem kap semmit. A tálka is üres volt, nem csillogott benne a langyos tej. Hiába ment oda többször is, Mari néni nem öntött bele finom reggelinek valót.

Nem értette, hogy, mi történhetett? Máskor ilyenkor már mindig jóllakott és a bajszáról nyalogatta az ottmaradt tejcseppeket.

Nagyon éhes volt, és mégsem könyörültek meg rajta. Bevethette minden furfangját, hizeleghetett, de akkor sem kapott enni. Gondolta, majd alszik egyet és azalatt a dolgok rendbe jönnek, és Mari néni szíve is megenyhül. Kicsit elszenderült, de a korgó gyomra hamar felébresztette. Megint elballagott a tálkához, azt remélve, hogy ott finom tejet talál. Sajnos gyorsan ki kellett ábrándulnia, mert az üres volt. Az öregasszony ridegen, barátságtalanul nézett rá.

Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Tudta, valamit nagyon elrontott, és mihamarabb jóvá kell tenni, ha nem akar éhen veszni.

Amikor a ház elcsendesedett, kihunytak a fények és gazdája is lefeküdt az ágyába, szegény Cili cica kénytelen volt egerészni.

Jaj, de nehezére esett neki ez a munka! Elszokott őkelme az ilyen tevékenységtől. Jobb volt a faládában heverészni és várni, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Úgy látszott megszűnt ez a jó világ. Ha enni akar, akkor dolgoznia kell.

Amint a konyha egyik szegletében ezen gondolkodott mocorgást hallott az asztal alól. Bizonyára egy Cincogi indult portyázni, azt remélve, hogy az asztalról lehullott néhány aprócska kenyérmorzsa. De az sem lenne baj, ha más ennivalót találna.

A ház többi részéből is cincogás és mocorgás hallatszott. Egyre nagyobb lett a ricsaj, olyan volt, mintha egérlakodalomra készülődnének. Volt nagy jövés – menés, futkározás. Szegény Cili azt sem tudta hová kapja a fejét. Vajon képes lesz-e megbirkózni ennyi kis haszontalan állattal?

Az egerek azt hitték, hogy a bajuszkirály most is szunyókál a faládában, mint mindig. Néhányuk még arra is vetemedett, hogy oda is bekukkantson, és egy fityiszt mutasson őkelmének. De nagyon elcsodálkoztak, amikor látták, hogy üres a láda, és a macskának hűlt helyét találták.

-Riadó! – kiáltotta el magát a főegér – Macskaveszély! Fussunk, ahogyan csak a lábunk bírja!

De már késő volt, mert Cili cica elállta az egérlyukat és megkezdődött a kergetőzés. Az egerek azt sem tudták, hová meneküljenek. Macsek mindenhol utolérte őket. Végül csak egy menekülési út maradt szabadon a résznyire nyitva hagyott ablak, ami előtt állt az asztal. Nosza, neki mindjárt, ahányan csak voltak felszaladtak az asztalra és onnan, uzsgyi, ki a szabadba, ami a menekülést jelentette számukra az ősi ellenségük elől.

Cili cica nagyon elfáradt, amire kikergette az utolsó egeret is a házból. Olyan fáradt volt, hogy alig bírt megállni a lábán. Alig várta, hogy leheveredjen a jó meleg vackába, és kipihenje a fáradalmait.

El is aludt mindjárt, és arra ébredt fel, hogy Mari néni valamivel foglalatoskodik a tálkája körül. Hamarosan friss tej finom illata csapta meg az orrát. Ekkor olyan boldogság járta át az egész testét, hogy ugrándozni szeretett volna örömében. Egy gyors mozdulattal kipattant a ládából és rohant a tálkához.

-Gyere cicuskám, most megérdemled a reggelit, mert éjjel megdolgoztál érte! – monda az öregasszony, és elégedetten nézte, amint macskája vidáman lafatyolta a langyos tejet.