ha
ugyanúgy
ahogy a réges-régi ősz
első éjjelén
halkan
hajnalt
lehelnél
derengő szememre
s a kelő nap fényétől
bársony
meleg kezed
simítva
csendben
ugyanúgy
ébresztgetne
bánatunk köddé válva
tűnt álom lehetne
repülnénk
együtt
szállnánk örökre
újjászületve
ahogy a régi őszön
suhannánk megint
messze
amíg a fényből
talán
egy angyal
ugyanúgy
felénk
integetne
2011. március 24., csütörtök
- Ország Balázs VitatémaDisputaindító-A Világ Vége Alkalmából
RibaKedves Alkotótársak! Ma már nincs olyan... - Maretics Erika VitatémaDilemma
SzinayMa szembesültem egy problémával, amihez has... - Szinay Balázs VitatémaÍrásmesterség, ahogy te látod
SzinayEz a fórum azÍrásmesterség, mint... - Szinay Balázs VitatémaÍrásmesterség, mint olyan, idézetekben
SzinayArra buzdítanék mindenkit, hogy gyűjtsünk a... - Műhely Szinay Balázs VitatémaSzórakoztassuk magunkat egysoros versekkel!:)
SzinayTekintve, hogy mostanában valamilyen ismeretl...
Szinay
