ha
ugyanúgy
ahogy a réges-régi ősz
első éjjelén
halkan
hajnalt
lehelnél
derengő szememre
s a kelő nap fényétől
bársony
meleg kezed
simítva
csendben
ugyanúgy
ébresztgetne
bánatunk köddé válva
tűnt álom lehetne
repülnénk
együtt
szállnánk örökre
újjászületve
ahogy a régi őszön
suhannánk megint
messze
amíg a fényből
talán
egy angyal
ugyanúgy
felénk
integetne
Talán igen...
VálaszTörlésNagyon tetszett, gratulálok!
Vörös Judit
Kedves Vali!
VálaszTörlésMegérintett a versed.
Leginkább ez a rész tetszett:" halkan
hajnalt
lehelnél
derengő szememre
s a kelő nap fényétől
bársony
meleg kezed
simítva
csendben
ugyanúgy
ébresztgetne
bánatunk köddé válva
tűnt álom lehetne"
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvastatok, és elmondtátok :)
VálaszTörlésAzt a hatalmas vágyat, ami benned van, nagyon jól leírtad, vitt magával a versed , Gratulálok, Vali! Irma
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Irma. Örülök, ha így látod.
VálaszTörlésEz egy nagyon izgalmas, és nagyon jó vers. Jó volt olvasni.
VálaszTörlésDikó
Örülök, dikó. Felröppenő hangulat... Mindig örülök, ha sikerül "elkapnom" - ilyenkor megpróbálom leírni... Most így sikerült. Köszönöm.
VálaszTörlésAndalítóan gyönyörűre sikerült:)
VálaszTörlés