Ki dönti el a színpaláston,
hogy feketébe, vagy narancsba
mártson-e festő éledő ihletet,
és ki feszít majd műtermében
hótiszta vásznat, gyolcsára vágyat
ki kínál pőrén, és keze ügyébe
ki rejt lágyan simító ecsetet?
Ki bújik szívedhez, melegre vágyva,
„Lángot ki lehel deres ágra,”
ha egyszer mind megfagyunk?
Ki mondja meg - ha meg lehet -
hogy miről írjanak verseket
lángszívű költők, és könyörgő
imát szenvedőkért, hálaéneket
kegyelemért, és altatódalt majd
ki dalol? Esténként ki lesz, ki átkarol
szelíden szendergő gyermeket?
Mondd, ki? - ha anyaként
te már soha nem teszed?
Talán a színes álmokon
minden vajúdó hajnalon
halál születik, amikor
először felsír egy kisgyerek?
Nem, nem, az nem lehet!
Meghalni, eltűnni nyomtalan
a földi sorsból, haszontalan'
már soha, soha nem lehet
annak, ki élt, és adott is életet!
A halál talán csak állomás
létünkben, misztikus, nagy változás,
örök életünk nyomában nyíló
végtelen,
mindenség-adta szerelem.
(Az idézett sor és a cím Nagy László: Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra c. verséből való.)
Kdves Vali!
VálaszTörlésNagyon szívfájdító gyönyörűen írsz a halálról, elmúlásról!
Örülök, hogy olvashattam ezt a verset!
Szép írás az élet értelmének kereséséről, fontosságáról, a lét körforgásáról és elmúlásról.
VálaszTörlésA vers egyenletes, legalábbis a feszültség keltés és a nyugodtabb részek szépen váltják egymást.
Tetszetős darab :)
Nagyon szívbemarkoló, és nagyon jól megírt versnek érzem. Nincs bennem hiányérzet, mintha mindent megkapnék a verstől, amit ez a vers adni tud.
VálaszTörlésSzigeti Ildikó (Dikó)
Judit, Gyöngyi, Ildikó, örülök véleményeteknek, és hálásan köszönöm, hogy elmondtátok.
VálaszTörlésTe Vali!
VálaszTörlésEzt nagyon összeraktad. Ez nekem nagyon bején. Gyönyörűen zenél és tartalmas. Igazán imponáló és pikáns.
Talán az utolsó strófát nem tettem volna hozzá, de egyébként nagyon élveztem, igen jó írás!:)
Jah, és kötőjelek helyet gondolatjeleket használj!;)
VálaszTörlésGyönyörűre sikeredett mi tagadás. Örülök, hogy nem csak én látom így.
VálaszTörlésKöszönöm, Balázs. Azt hiszem, eddigi vers-próbálkozásaim során ez volt az, amelyiket a legtöbb gondolkodás után osztottam meg az olvasókkal. Sokáig úgy éreztem, nincs jogom - a költő iránti mérhetetlen szeretetem és alázatom miatt - e gyönyörű versre asszociálva közzétenni szerény gondolataimat. Hosszú ideig motoszkált bennem az idézett mondat... Aztán valahogy ráépültek a sorok...
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást.
(érdekes, hogy az egyik irodalmi portálon javasolta valaki, hogy vegyem ki az idézett sort, anélkül is szép, kerek... - megtettem, bár nehezen, mert úgy éreztem, az az alap, anélkül széthullik, amit ráépítettem...)
A gondolatjeleket is köszi - nagyon régi, rossz beidegződés...
VálaszTörlésnekem csupán ennyi a különbség, rosszul tudom...?
pl.: kötőjel: nap-nap
gondolatjel: mindenség - ami nem az enyém -
nem jó??? :)
Köszönöm, Gyula, én is örülök :)
VálaszTörlésValika!
VálaszTörlésEz a versed is remekmű.
Nagyon szép.
Nagyon kedves vagy, örülök, Éva.
VálaszTörlésAz ilyen művek miatt szeretnek az emberek olvasni!:) Tényleg gyönyörűen teljes.
VálaszTörlés;;) Köszönöm... ezekért a pillanatokért érdemes vállalnunk önmagunkat, gyengeségeinkkel, hibáinkkal, félszegségünkkel... csak alázatunk maradjon a biztatók ellenére is...
VálaszTörlésNem álszerénység, de annyira félve nyúltam a vershez, hogy érdemtelenül szép nekem a véleményed - azért hálásan köszönöm! :)