Elmédbe költözött hideg ragály,
Verembe hántolt halott posvány.
De tengerről száll, újra dagály,
Lelked a haláltól ismét sovány.
Sírok közt táncolva,
Pokol énekét dalolva.
Halom a tél, s a halál hangját,
S egy haldokló fecske kiáltását.
Egy síron fekszik, vergődik,
A holtakhoz verődik.
Nézem s szívem lángra kap,
Szellemekkel táncba csap.
Hangokat hoz a fagyos őszi szél,
Éjszaka jő, a Hold is kél.
S előbújnak lakukból a lelkek,
Ki látott már ily csodás estet.
Néznek rám a halott lelkek,
Mond ki vagy s ki teremtett?
Nem tudom a választ, mert talán nincsen,
Hisz ki tudja van e Isten.
A lelkek táncolnak, hisz övék az éjjel,
Most az élők nyugszanak, s a holtak telnek meg kéjjel.
Kéjjel, mit csak a halál adhat,
Főleg itt, hol a lelkek laknak.
Hármat üt az óra, eljött hát,
A boszorkányok órája mit mind várt.
Sötét ez az óra, s félelmetes,
S a jeges szélben szálló hang mind kísérteties.
Oh, de várjunk csak,
Átmegy rajtam egy emberi alak.
Meg én is vártam ezt az órát epedve,
Úristen, testem nincs szívem is meg van repedve.
Halott vagyok én is,
Már érzem, hogy átfúj rajtam a szél is.
Egy másik holt mondja,"Ne bánd, hogy halott vagy soha.",
Nézd kinyílt a sírodon a rózsa.
Voltak helyek, ahol szó szerint megborzongtam, mert sikerült átadnod a hideg, szeles, éjfél temető hangulatvilágát, aztán egyszer csak megszakadt a varázs, mert kizökkentett egy hosszúra sikerült sor, szó, nem odaillő kifejezés. Viszont összességében szépen lett felépítve a történet és a lezárás igazán szép.
VálaszTörlésA második versszakban a "csodás" szó szerintem nem a legjobb a szövegkörnyezetet tekintve.
A többi nekem nagyjából tetszett, csak egy két döccenő volt benne. Az utolsó két versszak azonban akkora csavar, hogy azt szebben is ki lehetett volna dolgozni.
Egy erős hármast adok rá
Ez is egy túlvilági vers. Bár az én lelkivilágomtól igencsak távol esik a vered hangulata, van benne egy csomó érdekesség,és misztikussága ellenére, és sötétsége láttán is, van benne egy csomó szép kép.
VálaszTörlésNem kiforrott írás ez még Levente. Látni és érezni, hogy úgy pakolod egymás után a gondolatokat, mintha szabad asszociáció szerűen írnád le őket, még akkor is, ha nem feltétlen egyhuzamban írtad a verset. Hiányzik az utómunka. Hiányzik a vers íve. A hangulat ingadozó. A szerkezet nem mozog együtt a tartalommal. Tartalmilag elindulunk valahonnan, és megérkezünk valahová, de ez a stílusban nincs felépítve.
VálaszTörlésA forma csapongó. A dallamosságtól vesz el, hogy míg egy-egy sor 8 szótag, utána jön egy 10 szótagos, sor, aztán egy 20 utána megint egy 10. Rendszerezettebbnek kell egy versnek lennie.
Borult témákról is lehet úgy írni, hogy az olvasó bele tudjon bújni a szerző bőrébe, elhiggye, amit az ír, és akármilyen idegen dolgokról is ír, érezzük a késztetést, hogy azzá a hátborzongató dologgá váljunk, amiről az írás szól, mert egyszerűen magával ragad.
Hosszú ez az írás és a rímelésre is oda kéne figyelni.
Ez így még csak vázlat. Rövidíts rajta, vedd ki a lényeget, csiszold a kifejezésmódot. Ne félj dolgozni vele!